Az agy működése igazán kaotikus, nem a szívé.
Az ember az egyetlen olyan lény, amely folyamatosan gondolkodik, ezzel biztosítva azt, hogy a káosz a maga teljes pompájában ki tudjon teljesedni agyának működése közben.
A fejlődés és a válság egy tőről fakad.
Előfordul, hogy egy nagyon logikus kérdésre az a helyes válasz, hogy rossz a kérdés.
Egy mai húszévesnek nem az a jó tanács, hogy "válassz valami olyan szakmát, amire jól fizető piaci igény van". Ki tudja, holnap is lesz-e rá igény. A jó tanács inkább valami ilyesmi: majdnem mindegy, mit tanulsz, csak amit tanulsz, azt vedd komolyan, értsd meg a dolgok összefüggéseit, és alakíts ki magadban egy olyan szakmai képet, amivel akárhogyan is fordul a világ, jól meg fognak fizetni, mert képes leszel beleilleszteni azt, amire majd éppen akkor lesz szükség.
Nem lehet mindig megbízható tudásunk arról, hogy tudásunk forrása mennyire megbízható.
A mi mai tudományunk nagyrészt unokáink szemétdombját, lomtárát építi.
Matematikai giccs az, ami nem függ össze érdekes, váratlan módon egészen máshol felmerült, egészen másfajta matematikai struktúrákkal. A matematikai giccs, mint minden giccs, attól giccs, hogy csakis önmagáról szól; a rajta kívüli világról nem mond semmi érdekeset, újat.
Az ateizmus is egyfajta hit, amely vagy megadatik valakinek, vagy nem.
A tudósok között általában meglehetősen erős egyetértés van abban a kérdésben, hogy konkrétan egy-egy eszme tudományosnak tekinthető-e vagy sem. Valami olyasféle megérzés ez, mint amikor a rádió gombját csavargatva megérezzük, hogy valahol magyarul beszélnek, akkor is, ha konkrétan egy kukkot sem értünk belőle. A tudomány bizonyos értelemben egy nyelv, amelyet azonnal, hangzásról felismer az, akinek ez az "anyanyelve".
Egy természettudományi mű nem az örökkévalóságnak szól. Az adott kor tudományát építi, ahhoz viszonyul, és annak a keretei között marad akkor is, ha esetleg forradalmian új eszméket tartalmaz. A tudomány az örök emberi érzéseket és kérdéseket hivatalból elkerüli. A természettudós írásműve akkor is nagyon gyorsan elavul, ha gondolatai, felfedezései sokáig fennmaradnak.
A pszichológia törvényei (amelyeket jelenleg távolról sem ismerünk olyan mélységben, mint mondjuk a fizikai törvényeket) ugyanúgy nem következnek a DNS-ünk felépítéséből, mint ahogy a fizika törvényeiből sem. Az ember géntérképe nem tartalmazza a szerelem képletét, legfeljebb néhány olyan kémiai anyagét, amelyek jelenléte a szerelem szükséges feltétele lehet.
A DNS működésében talán az a legcsodálatosabb, hogy minden információt tartalmaz, amire szükség van az élőlény felépítéséhez egy adott környezetben, és semmi olyan információt nem tartalmaz, amit a környezet úgyis meghatároz.
Az utolsó csepp nem tehet róla, hogy éppen ő az utolsó csepp, hiszen amúgy semmiben sem különbözik az előző cseppektől.
A tudomány egyik legfőbb jellegzetessége a kritikai szellem. Ha valahonnan ez hiányzik, akkor az nem tudomány, hanem agymosás.