Azzal nem segítünk a következő generációknak, hogy megpróbáljuk az ő problémáikat megoldani, ugyanis úgysem tudjuk előre, milyen helyzetekkel találja szembe magát az emberiség generációk múlva.

Nincs olyan, hogy igazán jó pszichológus. Van olyan, aki feltűnően gyakran bizonyul jó pszichológusnak, és az egyszerűen azért segít eredményesen, mert érzéke van hozzá, mert jó pszichológus, és mellesleg tudja, amit megtanult, meg azt is, amit ugyan senki sem tanított neki az egyetemen, de valahogy mégis átmehet a levegőből.

Nem kár azokért a képességeinkért, amelyek számítógéppel helyettesíthetőek, így legalább több energiánk marad arra, amin tényleg érdemes gondolkodni.

Egy ember akkor sem gép, ha szuperintelligens. Az alapvető különbség: egy géptől azt várjuk el, hogy azt csinálja, amire készítettük, és ha nem azt csinálja, akkor minden lelkiismeretfurdalás nélkül semmisítjük meg. Ha Polgár Judittal találkoznék, és sakkozni hívnám, egyáltalán nem lepődnék meg, ha azt válaszolná, hogy most nincs kedvem sakkozni, beszélgessünk inkább a költészetről. Ha az autóm azt válaszolná a slusszkulcs elforgatására, hogy semmi kedvem elvinni téged a körösztanyádhoz, beszélgessünk inkább, azonnal vinném a szerelőhöz, és ha az nem tudja megjavítani, akkor megsemmisíteném, vagy alkatrészenként értékesíteném, mert nekem így nem kell. Holott ezzel éppen azt bizonyítaná, hogy valóban intelligens, emberi értelemben.

Minden ember egy kis csoda, mivel egyszeri és megismételhetetlen.

Az, hogy a csoda egyszeri és megismételhetetlen, nem jelenti azt, hogy nem fordulhat újra elő. Előfordulhat, hogy egy csoda megismétlődik, és akkor is ugyanolyan rejtélyes és reprodukálhatatlan, mint korábban volt.

Mit tegyenek azok, akiknek nincsenek nagyratörő álmaik? A gondolkodás nélkül adott válasz az, hogy találjanak egyet, és valósítsák meg. Ám ez a válasz a legbiztosabb út afelé, hogy boldogtalanná tegyünk sok-sok embert, akik pedig távolról sem boldogtalanságra születtek.

Nem mindenkinek adatik meg, hogy legyen egy nagy álma, és még kevesebbnek, hogy azt sikerüljön megvalósítania. Csoda nélkül is boldogan élhet az ember.

Aki csak azzal járult hozzá a sikerhez, hogy néhány ígéretes zsákutcának a végére járt, az is el tud számolni az életművével. Boldog, csodamentes életet élt, tisztességes munkát végzett.

Természetes és helyénvaló, hogy az embernek fiatalkorában nagy álmai vannak, de legalább olyan fontos, hogy ezeket az álmokat idővel szembesítse a realitásokkal és képességeinek korlátaival.

Ami ma zseniális új eszme, az holnapra a legalapvetőbb tudásanyag részévé válik, és ehhez ugyanúgy kellenek a korántsem zseniális tanáremberek, mint a sohasem látott, a korábbi gondolatokból egyáltalán nem következő, mégis helytálló és nagyhatású eszméket megalkotó zsenik.

A zseniben az a legcsodálatosabb, hogy érthető - noha ehhez szükséges lehet egy-két kiemelkedő tehetségű nem zseni, aki az elsők között érti meg és mások számára is érthetővé teszi a zseni gondolatait.

Gyakorlott kocsmalátogatók mondják, hogy a verekedés közeledtét leggyakrabban ez a kérdés jelzi: "Mi van? Mi van? Mi van?" A dolgok kimenetele ilyenkor már nem kérdéses, és a kocsma eddigi nyugodtan iszogató, szelíd világa hamarosan átvált a verekedés vad világába. A tudomány művelői is időnként elcsodálkoznak, és ilyenkor egyre gyakrabban kérdezik: "Mi van? Mi van? Mi van?" A tudományban is ez jelzi a legjobban előre a radikálisan újfajta modellek megjelenését.

Csak olyan ember számára éri meg befektetőnek lenni, aki mentalitásánál fogva fel tud épülni egy totális csődből. Nem igazi befektető az, aki élete során legalább egyszer-kétszer nem ment tönkre, és nem épült utána újra fel.

Egy befektető esetében egy csőd nem jelent sikertelenséget, hanem tevékenységének kellemetlen, de időnként szükségszerűen bekövetkező velejárója.