Felemelő pillanat lesz, amikor az egész országban egymásra nézünk, és mindenki arra gondol, hogy ezt most már hagyjuk abba. Talán nincs is olyan messzi ez a pillanat, mint gondolnánk. Én akkor úgy fogom érezni, hogy végre megérkeztünk Európába.

A nagy számok törvényei valóban megerősítik azt az intuitív világképet, hogy aki sokáig játszik, az előbb-utóbb nyer - bár minden bizonnyal kevesebbet, mint amennyit addig elvesztett.

Mindig legyen nálad egy sorsjegy, hogy ha a szerencse be akar jönni hozzád, akkor ne találjon zárt kapukra. Nem kell hinni benne, nem kell ennél többet tenni a kegyeiért, nem is érdemes, de ennyit azért tegyél meg.

Az igazán jó rejtvény lényege: racionális világunkban, tisztán racionális eszközökkel képes biztosítani számunkra ezt a kis mindennapi misztikus élményt.

Az okosságra valamennyire születni is kell. Az iskolai tanulmányok is sokat segíthetnek, bár nemritkán ártanak is. Mindenesetre, ha egyszer valaki alkalmas arra, hogy okos ember váljék belőle, annak a szellemét folyamatosan táplálni kell, és nem mindig csak súlyos olvasmányokkal és problémákkal.

Gondolkodni jó. Pontosabban: mértékkel gondolkodni jó, mint ahogy mértékkel inni vagy hegyet mászni is. Sokan szeretünk felmászni egy hegyre, de csak kevesen a Himalájára - a legtöbbünk túl sem élné. A jó rejtvényekben az a pláne, hogy éppen annyi gondolkodást igényelnek, amennyi még élvezetes, és amennyivel a rejtvény megfejtésén érzett öröm még bőven megéri az érte meghozott áldozatot, a szellemi erőfeszítést. És ahogy a mértékkel űzött sporttól a teljesítmény öröme mellett testünk is egészségesebbé válik, úgy fejlődik szellemünk is a rejtvényfejtéstől.

Egy napot kirándulással tölteni akkor is jó, ha közben tudjuk, hogy egy profi futó ugyanezt a távot két óra alatt abszolválná. Magunk vagyunk a mérce, a teljesítmény öröme a miénk, és a mi testünk válik ettől egészségesebbé. Ugyanez a helyzet a rejtvényekkel is. Ne zavarjon senkit, hogy profi rejtvényfejtők némelyik rejtvényt, amin mi félórát töprengünk, percek alatt megoldanak. Azok foglalkozzanak a rejtvények Himalájáival, ettől még mi örülhetünk a saját teljesítményünknek.

Onnan tudhatjuk, hogy a gyerekek kezdenek felnőni, hogy elkezdenek olyanokat kérdezni, amire van válasz. Addig leginkább csak az anyanyelvűket tanulgatják - attól kezdve egyre inkább egy nyelvet is beszélnek a felnőttekkel, nemcsak a konkrét anyanyelv értelmében, hanem átvitt értelemben is: többé-kevésbé ugyanazt értik azon, hogy mi számít megfelelő válasznak egy kérdésre és mi nem.

Kegyes dolog a természettől, hogy ad 12-13 évet arra, hogy az ember megszeresse a gyerekét, mielőtt még eléri a kamaszkort - és nagy találmány a logika, amelynek segítségével néha még ez alatt a nehéz időszak alatt is szót tud érteni vele.

Az európai szellem egy nagyon új vívmánya az a gondolat, hogy szolgáltassuk ki magunkat egymásnak oly mértékben, ami mellett már egyszerűen lehetetlen háborúzni - és ez immár hetven éve egészen jól működik.

Én egyetlen olyan dolgot látok, ami jelenleg csakis és kizárólag Európára jellemző: az a gondolat, hogy a háború elkerülhető azzal, ha sokkal jobban ki merjük szolgáltatni magunkat egymásnak annál, mint amennyire valaha is el tudtuk képzelni, hogy ki merhetjük.

Magyarországnak is az a fő problémája, hogy Budapestet körülveszi egy ország.

A verseny igazi vesztese nem az, akit legyőztek, hanem az, aki ki sem jutott a pályára.

Az evolúció nem tervez, hanem gányol.

Aki cégvezetőnek alkalmas, annak eléggé intelligensnek kell lennie, hogy át tudja tekinteni a cég működését, eléggé dörzsöltnek, hogy a konkurensekkel fel tudja venni a versenyt, és eléggé vagánynak, hogy át merjen hágni szigorú szabályokat.