Nem szeretnék csak úgy élni bele a világba, mint a legtöbb ember. Én szeretnék hasznára és örömére lenni a körülöttem élő embereknek, akik mit sem tudnak rólam.

Mindennek bennünk kell rejleni, és érzéseink ettől még nem kevésbé erősek.

Minden próbálkozás többet ér a tétlenségnél. Egy-egy próbálkozás lehet, hogy kudarcot vall, de a tétlenség maga a garantált kudarc.

Könnyen bajba kerülhet az ember anélkül is, hogy valami hibát követett volna el.

Mindenkinek olyan élet jut ki, amilyet megérdemel.

Mindenki, aki szorong, magányos, vagy boldogtalan, legjobb, ha kimegy valahová a szabadba, ahol egészen egyedül lehet, csak az ég, a természet és Isten társaságában.

Istenben hinni nem annyi, mint félni tőle, és azzal, hogy megbüntet, inkább arra kötelez, hogy egyenes jellemmel és becsületesen éljünk.

A vallásos emberek örülhetnek, mert földöntúli dolgokban hinni nem mindenkinek adatik meg... de a vallásos hit, és most mindegy, melyik vallásról van szó, segít az embernek a helyes úton járni.

Isten még soha nem hagyta cserben az ő népét.

A remény erősebb minden tapasztalatnál.

Véssük eszünkbe, mi a feladatunk, és ne zúgolódjunk, minden megoldódik.

Elhull a gyenge, de megmarad és soha el nem pusztul az erős!

Ha élünk, folyton-folyvást előre kell néznünk.

Nem akarunk felejteni, de az emlékezés sem válhat merő negatívummá.

Magányában, félelmében és kétségbeesésében az ember csak ideig-óráig nyerhet vigaszt egy másik embernél. És ettől a félelemtől való megszabadulásában végül csak önmagára számíthat. Ehhez pedig önmagában és a saját erejében kell hinnie.