Ígérgetni pont a hazudósok szoktak. Ha mindig igazat mondasz, semmi szükség ígérgetésre.

Az elméd is egy galaxis. Több benne a sötétség, mint a fény. De a fénytől értékes.

A civilizációval együtt fejlődik a közöny. Ez egy betegség. Ellenszere a művészet. És a szeretet.

A másokkal való törődés tesz emberré. Törődj többet másokkal, légy emberebb ember!

Bármelyik pillanatban eltűnhetsz! Most is. Vagy most. Vagy most. Amilyen gyakran csak lehet, olyasmivel foglalkozz, amelynek során boldogan halnál meg.

Hallgass az eszedre! Hallgass a szívedre! Hallgass a megérzéseidre! Hallgass bárkire, csak arra ne, aki parancsokat osztogat!

Íme egy paradoxon: ami nem feltétlenül szükséges az életben maradáshoz - például a könyvek, a művészet, a filmek, a borok, stb. - azok elengedhetetlenek az élethez.

Hogy önmagad légy, néha le kell vetkőznöd magad, és valaki mássá kell válnod. A jellemedet nem vésték kőbe. Olykor meg kell mozdulnod, hogy lépést tarts vele.

Minden ember életében elérkezik egy pillanat. Valamiféle válság, amikor rádöbben, hogy amiben addig hitt, nem is volt igaz. Ez mindenkivel megtörténik, csak az a kérdés, hogy ez a tudás milyen változást hoz az illető életében. Legtöbb esetben ugyanis egyszerűen jó mélyre elássák magukban e tapasztalatot, mintha nem is létezne. Így öregszenek meg, ettől lesz ráncos az arcuk, görbül meg a hátuk, húzódik össze a szájuk és minden ambíciójuk. A tagadás súlya alatt. Az óriási nyomás következtében. De nem csak ez az egyetlen út áll az emberek előtt. A legbátrabb vagy legőrültebb dolog bárki számára nyitva áll: a változás lehetősége.

A szeretet lényege, hogy fogjuk a másik kezét, akivel törődünk, és a jelenben élünk. A múlt és a jövő csak mítosz. Nem valóság. A múlt nem más, mint a már elhalt jelen, a jövő pedig soha nem is létezett, ugyanis mire odaértünk hozzá, jelen lett belőle. Csak a jelen számít, az örökké változó, nyughatatlan jelen, amely oly könnyen elillan.

Az emberek folyton kívül keresik az értékeket meg az értelmet egy olyan világban, amely nemcsak képtelen mindezt felmutatni, hanem ráadásul még teljesen közömbös is a vágyainkkal szemben.

Gondok persze mindig vannak,
de mint a hó, elolvadnak.
Énekelj és nevess inkább,
a gondok magukat megoldják.
Karácsonyhoz nem illik a bú,
végy a kalácsból, és ne légy szomorú!

Nevessünk akkor is, ha nincs min - illetve főleg akkor!

Sok emberrel fogsz még találkozni, aki arra biztat, hogy nőj végre fel, és ne várj a csodára. Ügyet se vess rájuk! A világ igenis tele van csodával.

A depresszió egyik legfontosabb tünete, hogy az ember nem lát reményt. Nem lát jövőt. Nem csak hogy nincs fény az alagút végén, de be is van falazva mindkét vége, és te bent rekedtél.