Az emberek olykor azt gondolják, hogy a szerencséjüket a saját bölcs döntéseiknek köszönhetik. Ez néha így is van, de legtöbbször csak a véletlen tehet róla.

Egy igazi bűnt, ha egyszer elkövették, nem lehet meg nem történtté tenni, így bizonyos tekintetben sosem tehető jóvá.

A csend nem csak a hang fizikai hiányát jelenti. A csend üresség, ami a maga teljes és erős valójában nehézkedik ránk. A szívet ugyanúgy kimeríti, mint a füleket.

A hibák és a csavarok azok, amik a világot egyedivé és csodálatossá teszik. Hibák nélkül nem lenne mélysége, tartalmatlanná válna.

A szánalom nem segített senkin, aki pedig hagyta, hogy magukkal ragadják az érzelmei, az csak közelebb került a szakadék széléhez.

Minden olyan lénynek, amelyik nem tud meghalni, előbb-utóbb küzdenie kell azért, hogy ne haljon meg belül.

Az emberek alig várják a tavaszt, igaz? Minden életre kel... Később viszont minden el is pusztul. Tavasszal minden újrakezdődik, de az óra máris ketyeg az élet minden apró morzsája fölött.

Minden élőlénynek adnia kell és kapnia. Levegőt, vizet, tápanyagot, amit akarsz. Mindennek kapcsolatban kell lennie a környezetével. Ez az élet definíciója.

Azt hitte, a jó szándék mentség lehet, ha valami balul sül el. Hát tévedett.

A bánat a szerelem ára.

Túl könnyű ráunni a világra. Ha nem lennének érzéseink, nem is maradhatnánk emberek.

A bánat és a szerelem ugyanaz, mert mindkettő miatt hibákat követünk el.