Az óvodában muszáj jónak lenni, otthon kevésbé, ezért otthon jobb, mert rossznak lenni jó.
Elviselem, hogy a feleségem parancsol, őt azonban felvilágosult, a javamat akaró uralkodónak érzem, és készséggel alávetem magam az uralmának.
Minél inkább látható egy ember választásainak iránya és összefüggése, annál inkább beszélhetünk személyiségről.
Nem volt bennem semmi ellenérzés a szerencsések, a gazdagok és a hatalmasok ellen. Azt is lehet szeretni, aki a sorsjátékban a főnyereményt húzta ki, akinek a horgászbotjára percek alatt ránehezedik a nagy hal, és akit hölgyválasz esetén a legszebb lány kér föl a bálon.
Az emlékezés visszatekintő képzelődés, a szemlélődést pedig átszínezi a vágy, a kelletlenség és a szeszély.
A jelen megbecsülése a túlélőnek természetes, hiszen ő életének minden egyes percében még egy percet élt, és percenként kapott még egy percet. A túlélő az élet ravaszságának a cinkosa.
Minden pillanatban megállhat a levegő a torkodban, de addig menj a helyes úton, amelyet jó anyád és tiszteletre méltó apád kijelölt neked.
A visszapillantó tükörben a valóságból mese lesz.
A féltékenység olyan elmebaj, amely maga idézi elő kiváltó okait. Nem az lesz féltékeny, akit megcsalnak, hanem azt csalják meg, aki féltékeny.
A kapcsolatok kultúrája a tartózkodás és a közeledés, szemérmesség és őszinteség ellentétes impulzusainak finom váltakozását igényeli. A szeretet nem erkölcsi kötelességem mindenkivel szemben, a tolerancia igen, ennél fogva a türelem egyetemes eszmény.
Az emberiesség a cselekvés világában a lelkiismeret kísérő szólama, akár vallásosak vagyunk, akár nem.
Nem hiszek a megbánásban. A léleknek vannak olyan szobái, ahol meghasonlás nélkül együtt vagyunk mindazzal, amit tettünk.
Mindenki úgy gondolja, hogy igaza van. Mindannyian virágzó teljességgel ülünk tudatunk csarnokának a közepén.
Nem azt szeretjük, aki érdemes rá, hanem akit szeretünk.
A ház mindig hűtlen, mert vagy előbb elpusztul, mint te, vagy túlél téged, és hajlékot ad bárkinek, bárminek.