Nem akarok egy olyan társadalom tagja lenni, ahol a férjek prostituáltként öltöztetik a feleségeiket, kiemelve mindazt, amit szerintük egy nőn értékelni, szeretni kell.
Ahol nincs semmilyen hitele a becsület, a méltóság szavaknak, és már nem hiszel senkinek, aki úgy kezd egy mondatot, hogy "ígérem…".
Ahol a nők már nem akarnak gyereket szülni, a férfiak meg családot alapítani. Ahol a balekok sikeresnek és menőnek gondolják magukat, miközben apjuk autóját vezetik, és ahol az apák azzal alázzák a gyerekeiket, hogy soha semmi és senki nem lesz belőlük az életben.
Ahol az olyan emberek beszélnek istenhitről, akiknek kezükben ital van, és halvány gőzük sincs arról, hogy mit jelent igazából a vallás. És ahol a szerénység nagy hátrány.
Ahol kihalófélben van a szerelem, de közben mindenki a tökéletes partnerre vágyik.
Ahol az emberek minden pénzüket a kocsijukra költik, azzal igyekezve leplezni, hogy valójában milyen szegények.
Ahol a fiúk szüleik pénzét költik éjszakai bárokban és ahol a lányok ezért szeretnek beléjük.
Ahol már nincs különbség nő és férfi között és eközben ezt a választás szabadságának nevezik. És aki ez ellen fel mer szólalni, azt egyszerűen lehülyézik.
Én a saját utamat járom, de kár hogy nem találok megértésre azon emberek részéről, akiktől a leginkább elvárnám...
