Aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített.
Egy királynak
Kell látni minden könnyeket: magának
Könnyezni nem szabad.
Az a tűz, melyet a
Természet alkotott az asszonyok
Szemébe, oly sebesen elragad,
Hogy azt csak egy nyájas szó is dühös
Lángokra gerjeszti s az erőtlen ész
Elhallgat: ekkor már az észben bízni
Csak annyi, mint egy nagy tüzet csupán
Buzgó imádság által oltani.
Dicsérd csupán
Múltával a napot.
Beszélj, beszélj; igen
Jól hallom én panaszod; de magam
Panasza is beszél.
Hazámba vágy
A szívem, és az ott vagyon, hol a
Holtteste nyugszik annak, akinek
Az életem s lelkem felébredését
Köszönöm.
Melly boldogtalan
az, akinek bármely bilincsei
boldogtalan módon oldóznak el!
Ó, te elragadtató szerelem te! a-
mely Éva csábítója volt, ugyan-
illyen szerelmet érezett az a
kigyócska.
Nevetni vagy pedig könnyezni; az mindegy az asszonyoknál.
Az
Öröm csak egy pillanatnak szülöttje
S anyjával együtt meghal.
A célod nem, de módjaid utálhatom.