Én nem állok senki oldalán, mert az én oldalamon sem áll senki.
A gyűlölet néha önmagában tesz kárt.
Ahol sokan vannak, ott sok a beszéd, és a sok beszédnek sok az alja, és minden végeláthatatlan vitába torkol.
A sanda szem az igazság képét is sandának látja.
Áruló az, aki ott vesz búcsút, ahol az út sötétté válik.
Az úton végig kell menni, jóllehet nagyon keserves. És sem erővel, sem bölcsességgel nem jutunk messze rajta. Az utat éppoly reménnyel keresheti a gyönge, mint az erős. Nem ritkaság, hogy ez a tettek sora, amelyek a világ kerekét igazgatják: kis kezek hajtják végre, mert közben a nagyok szeme másfelé tekint.
A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz.
Azt a legnehezebb befejezni, amit el sem kezdesz.
S ahogy ott állt a sötétben, a sötétnél is sötétebb kétségbeeséssel és haraggal a szívében, egyszerre mintha fényt látott volna: fényt az agyában, kezdetben szinte elviselhetetlenül ragyogó fényt, olyat, mint amilyennek a napsugarat látja, aki hosszú ideig bujkált ablaktalan zugban.
Ahol élet van, ott remény is van.
A rosszakarat olykor a rosszat is meghiúsítja.
Mily vékony az a hajszál, amin végítéletünk függ!
Örökre az a sorsom, hogy a te terhed legyek, barátom, a bajban.
Ki tudja, mit hoz a holnap. Olykor épp a felkelő nap hozza a tanácsot.
A barát dolga az is, hogy szemére vesse barátjának, ha ostobaságot akar elkövetni.