Igen, elkapta a tekintetem,
Mikor elmentünk egymás mellett.
Láthatta a tekintetemből, hogy
A fellegekben jártam.
És nem hiszem, hogy valaha újra látom majd,
De olyan pillanatunk volt, ami mindvégig kitart.
Ha az idő lenne a mindenem,
Az egészet csakis rád pazarolnám,
Minden egyes nap visszatekerném,
Ez az, amire egy széttört szív képes,
Unom már, hogy csak a semminek beszélek,
Melynek a csendje tart ébren.
Bárcsak át tudnék sétálni az elmém ajtóin;
hogy az emlékek mindig kéznél legyenek,
ez segíthetne megérteni az éveket.
Bárcsak tudnék választani Menny és Pokol között.