Mindenki, akivel csak találkozik az ember, állandóan azt kérdezgeti: mi van a karriereddel, házas vagy-e, van-e házad? Mintha az élet egyfajta bevásárlólista lenne. De azt sosem kérdezi meg senki, hogy boldog vagy-e.

A mai napig büszkén vallom, hogy nem nőttem föl. Szerintem a férfiak örök életükben kisfiúk maradnak azoknak, akik szeretik őket. Talán éppen attól férfi egy férfi, hogy sohasem nő be a feje lágya. Hogy semmitől nem fogja vissza magát. Hogy nem cserélgeti a szerepeket, nem nyomja el magában az egyiket vagy a másikat, egyszer apa, máskor férj, színész, szerető. Mindig önmagát adja.

Attól féltem, hogy ha négy évig azt csinálom, amit mások mondanak, a végén úgy jövök ki a színiakadémiáról, mint egy Toyota a futószalagról - beszabályozva, akár egy robot.

Az ember fiatal korában állandóan kénytelen szembesülni a számtalan hasonlósággal, ami közte és az apja között van - a tulajdonságaival, amik ugyanúgy megvannak benne is. Szembe kell nézni velük, meg kell próbálni megérteni és amennyire lehet, helyükre tenni őket. Mindannak, aki vagy, ötven százaléka megvan az anyádban, a másik ötven pedig az apádban, te magad teljes egészében benne vagy kettőjükben - minden tulajdonságoddal együtt. És láthatod, ők mire mentek velük. Ezért nagyon fontos, hogy alaposan megismerd a szüleidet. E nélkül, azt hiszem, én se tudtam volna tisztába jönni magammal.

Megbánni talán nem bántam meg semmit. Az csak idővesztegetés.

Lehetnének biztonságos választásaink, olyanok, amikben nem lehet túl nagyot bukni, mindig ugyanazt csinálni; de én nem erre vágyom. Nem szabad félelmet érezni, nem szabad félni a csalódástól. Én is sokszor hibáztam már, de talán éppen ez tesz sikeressé.

Úgy éreztem, hogy kicsúszott a kezemből a saját életem. Semmiben nem én döntöttem. Mindenben mások utasításait kellett követnem. Ezért kellett bizonyos tekintetben lerombolnom az addigi karrieremet, hogy újraépíthessem.

Esélyt sem akarnak adni, hogy más lehessek, mint az ügyeletes szőke szépfiú, és ebből egy idő után elegem lett. Képtelen lettem volna egész életemben úgy élni, ahogy azt mások előírják nekem, ezért a saját kezembe kellett vennem a sorsomat.

Mindenki kényszeresen és állandóan csak bírálja, amit csinálsz. Azt hiszik, jobban ismernek, mint te saját magad. Legyen a hitük szerint. Csakhogy sok minden más is van bennem, amiről nem tudnak, sok minden, azon az egy testre szabott figurán kívül, amit szeretnék megmutatni a világnak.

Annyi örömöt és boldogságot csikarok ki az élettől, amennyit csak lehet.