A szerelmi történetek pezsgővel kezdődnek és kamillateával végződnek.
A csodák néha közelebb vannak, mint gondolnánk. Az élet olykor felhagy a kegyetlenkedéssel, és új boldogsággal ajándékoz meg minket.
Néha el kell tudnunk fogadni, hogy elszalasztottuk az esélyt, és hogy már túl késő visszafordulni.
Bármilyen nehézségeid vannak is, nem szabad elfelejtened, hogy az életben semmi sincs véglegesen lejátszva, és hogy minden problémára van megoldás.
Csak akkor van esélyünk, hogy megvalósítsuk a saját jóllétünket, ha hozzájárulunk más emberek jóllétéhez.
Mindnyájunknak érdekünkben áll, hogy elűzzük negatív gondolatainkat, és inkább félig tele poharat lássunk a félig üres pohár helyett. De ez csak akkor sikerülhet, ha megszabadulunk a saját magunkról alkotott előítéleteinktől, amelyek gátolják fejlődésünket.
Egyetlen dolgot uralhatunk igazán: azt, ahogy a minket mélyen érintő eseményekre reagálunk.
"Lehet, hogy szegényen élünk, de legalább boldogok vagyunk." De olyan biztos ez? Ki az, aki elhiszi, hogy az életnek nem egészen más az íze a sorompó túlsó oldalán?
A szélsőséges reakciók nagy amplitúdón mozognak, és az ember a mély kétségbeesésből gyakran csap át a legnagyobb boldogságba.
Az élet néha olyan, mint egy pókerjátszma: az ember akkor is nyerhet a végén, ha rossz lapokat osztottak neki.
Minden ember közös, eszelős álma: visszaforgatni az idő kerekét, hogy jóvátegyük a hibáinkat és az élet igazságtalanságát.
Nem lehet csak úgy egyszerűen kiseprűzni az emlékeket. Ott maradnak bennünk, a sötétben megbújva, a pillanatra várva, amikor lanyhul az éberségünk, s akkor sokszoros erővel törnek fel újra.
A faggatózás egészséges dolog. Így lehet kitörni a némaságból, elkerülni a tabukat, s végső soron megszabadulni a félelemtől.
Az ember nem rázhatja le magáról csak úgy a múltját. Nem szabadulhat ki csak úgy rögeszméi mindent elnyelő futóhomokjából.
A szenvedély olyan, mint a drog: kezdetben azt hiszi az ember, hogy az uralma alatt tartja, de egy napon kénytelen beismerni, hogy a drog uralkodik rajta.