A haladás a fejben születik meg.
A valószínűségszámítás szerint egy horda csimpánz, ha elegendő használható cucc hever szanaszét, össze tud rakni egy számítógépet anélkül, hogy halvány fogalma lenne róla, mit csinál.
A művészet mindig az elődök művészetére épít. Egyáltalán, a kreativitás. Volt valaha embernek olyan ötlete, amelyik annyira új lett volna, hogy nem épült rá semmire, amit korábban másvalaki fedezett fel, gondolt, mondott vagy alkotott?
Szakbarbár. Mindenkori szakterületükön verhetetlenek, azon túl az általános műveltségük és a kommunikációs képességük egy szárazkolbászéval vetekszik.
Az a hiedelem, hogy van lélek, évezredeken át rabszolgasorban tartotta és kínozta az embereket. Fatális elképzelés. Az, aminek boldoggá kellett volna tennie minket, a lehetőség, hogy a fizikai halál után tovább élhetünk, valójában boldogtalanságot és kétségbeesést hozott ránk. Egyetlen életünket, amely megadatott nekünk, nem tartottuk eléggé becsben. A testünket, amely volt nekünk, nem tartottuk eléggé becsben. Mindezt egy jobb túlvilágba vetett babonás hit miatt. Önsanyargatás, kínzás, háborúk, holmi képzeletbeli paradicsomok miatt. A vallások legnagyobb bűne az, hogy bebeszélte nekünk ezt a marhaságot. A halhatatlan lélekről szóló mese mélységesen cinikus, a test viszont csodálatos! Benne, és csakis a test, a biokémiai folyamatok által jön létre a másik csodálatos valami, a szellem. A testtel együtt a szellem is kimúlik.
A természetet szellemek éltetik, és a teremtett világ működése valójában a halottak lelkének köszönhető, a szellemek világának anyagi kifejeződése, a szellemekének, akik így kapcsolódnak a mi dimenziónkhoz.
Egy nép, amelynek fegyvert nyomnak a kezébe, hogy harcoljon a függetlenségéért, attól még nem lesz ütőképes hadsereggé, hogy valakik egy kört húznak köréjük, és azt, ami belül van, kinevezik államnak.
Luxusra nincs szükségem. Egy apró falucskából jövök. Kinek mennyi pénze van, nem számít. Belül még mindig abban a falucskában élek, csak azóta egy kicsit nagyobbacska lett.
Nézd csak meg az embereket, az oly tiszta és igazságos háborúikat, a pénzügyi rendszerek ciklikus összeomlását, a profithajhászok cinizmusát, a politikusok ostobaságát és gátlástalanságát, a vallási vezetők perverzitását, és ne dumálj nekem határokról!
Az emlékezet világítótornya. Meglepő, hogy a diffúz felhők között mennyi összefüggésre rávilágít.
Mindig a válságtól való félelem az, ami kiváltja magát a válságot.
Egyetlen cápa elegendő, hogy egy egész régió turizmusát tönkretegye, mivel egyetlen ember sem merészkedik a vízbe, pedig a valószínűség, hogy a cápa őt is megegye, szinte a nullával egyenlő.
A fakukacnak nem olyan a természete, hogy megelégedjék a fa erezetének szemlélésével.
A világ illúzió, minden illúzió, a szerelem "per se" illúzió. Ha már nem hiszel benne, elmúlik.
A legnagyobb teljesítmény, amire képesek lehetünk, hogy megértjük a cselekedeteinket, és megbocsátunk annak a gyereknek, aki valaha mi magunk voltunk.