Az enyészet és az élet egy.

Paradox módon a világ, ahogy növekednek a problémái, egyszerűbbé válik.

A végtelen mennyiségű lehetőségből mindenki kiválaszthatja a maga irányát.

A jelen csak egy másik látószög.

A tinédzserek nem új szavakat találnak ki, bármilyen megdönthetetlenül valljuk is ennek az ellenkezőjét. Az ifjúsági nyelv szezonális jellegű, eldobható szavakat termel ki. Azt a néhány fogalmat, amely fennmarad, megszámolhatod egy abakuszon.

Nem kell az ördögnek elébe menni, jön az magától is.

A technológiától való félelem olyan, mint egy járvány, mint amikor vírusok grasszálnak. A digitális átalakulás ellenzői, ha tehetnék, a levegőbe repítenének valamennyiünket, nem is szólva a vallásos indíttatású gyilkos fantáziákról, mert természetesen azzal is gyanúsítanak bennünket, hogy istent játszunk. A probléma az, hogy az ember csak azt tudja megvédeni, amivel intellektuálisan azonosul. Márpedig nem állnak minden utcasarkon mesterfokozatú informatikus végzettségű tengerészgyalogosok.

A véletlen ott történik, ahol a számításaink nem válnak be.

Az életben a legtöbb őrült talál egy még nála is őrültebbet, aki megérti.

A vallás nappali fényben nem működőképes. Csak a sötétben virágzik.

Az abnormalitás elfogadása nem teremt normalitást.

Mi egy élő sejt? Egy komputer, amelynek programját a természet írja. Ez a program teszi képessé a sejteket, hogy aggyá, karrá, lábszervvé, tüdővé, szívvé, vesévé és egyéb szervekké álljanak össze.

A kérdések kérdéseket szülnek. Elképzelhető, hogy mindenre csupán egy válasz létezik? Egyetlen válasz, amely belefér egy mondatba, egy képletbe? Egy olyanba, hogy utána az ember a homlokára csap, hogy hát persze! Végtére a tudósok is ilyesmit keresnek. A nagy, egységesítő elméletet. Az ősrobbanáskor az univerzum egyetlen forró szósz volt. Bumm! Egészen biztosan látványos, de most őszintén, azért a későbbi világmindenség, benne a galaxisokkal, napokkal, üstökösökkel és bolygókkal, amelyeken fajok milliói sétafikálnak, összehasonlíthatatlanul komplexebb.

Az emberek folyton arról beszélnek nekem, mennyire nem zavarja őket a gondolat, hogy meg kell halniuk, de annak, hogy nem zavarja őket, egyetlenegy oka van: kifejlesztettek magukban egy egyszerű, egyszersmind hatékony védekezőmechanizmust, hogy tudniillik nem gondolnak a halálra.

A Vízcsepp minden élet, minden új keletkezését jelképezi. A vízben alakulnak ki az első bonyolult kötések, azokból szerveződnek meg az első sejtek, minden abból keletkezik. Nézzen meg mikroszkópban egy vízcseppet, s egy egész univerzumot fog látni. És még valamit megpillanthat, ami a mi veszekedő, protekcionista struktúrákba széthulló világtársadalmunkból szemlátomást hiányzik: az átláthatóságot.