Szeretlek én, mint harmat azt a kelyhet,
Mit hűvös-vizű rét hajadba rejtett,
Szeretlek én, mint fészkét a madár,
S elfáradt lelkem hozzád visszajár.

Álmokat ne kergess. Véget ér az álom.
Vágyakat ne űzzél, mert soká kell várnod
És, ha több után futsz, mint az Isten mérte,
Könnyel fogsz fizetni, fájó könnyel érte.

Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikkadt virágnak, mint a víz szeme.
Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak,
Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.