Mindenkinek megvan a maga élete. Valakinek jó, valakinek rossz. Születésétől fogva rá van szabva. Vigyáz rá az ember. Igyekszik megőrizni, minél több emlékkel megtölteni. Minden, ami csak történik vele, minden, amit megtanul, ebbe az életbe csatornázódik. Az ember nem is gondol bele, mennyire törékeny is mindez.
Inkább legyen hülye az ember, mint egy faragatlan tuskó.
Az a kérdés, barátom, hogy tényleg annyi seggfej van-e a világon, mint amennyit az ember gondol, vagy a seggfejek nagyobb hatással vannak a többiekre, mint a jó emberek, és ezért tűnik nagyobbnak a számuk, mint valójában?
Annyira buta az ember! Ha a dolgok nem a számítása szerinti alakulnak, rosszul érzi magát, mert nem sikerült valami. Ha meg úgy alakulnak, ahogy várta, szintén rosszul érzi magát, mert félni kezd, hogy bármelyik pillanatban máshogy alakul, és a végén nem sikerül semmi.
Az emberek éppannyira szeretnek hőstettek, mint szerencsétlenségek részesei lenni.
Sokkal szórakoztatóbb történeteket és hazugságokat gyártani, mint az igazat tudni. Így jobban telik az idő.