Ideje van a keserűnek, és ideje van az édesnek: váltakoznak, mint a nappal és az éj.

A halál csak egy átmenet, radikálisabb változás, mint a pubertás, de nem kell úgy kiborulni miatta.

Nem mindig a kemény az erősebb. Csak idő kérdése, és a folyó lágy sodrása a legkeményebb követ is szétmállasztja.

Csak az itt és most létezik. Bárhová is mész, mindig itt leszel.

Nincsenek rossz mozdulatok. Az egyetlen hiba egyáltalán nem mozogni.

A múltad nem kell, hogy megszabja a jövődet, mégis cipelni fogod azt, mint egy zsák követ a válladon.

A szokásos hibákat követed el, de egyre kevesebbszer. Az élet a finomításról szól, nem a tökéletességről.

Bölcs az, aki ismeri a korlátait, és bátor, aki nyíltan bevallja.

Tudni valamit és képesnek lenni arra, hogy megtegyétek, amit kell, nem ugyanaz.

Nem számít, mit hoznak az előtted álló évek. Mindig, a legnehezebb időkben is emlékezz rá, hogy nem vagy egyedül.

A hősök ugyanúgy félnek, mint a gyávák, egyszerűen csak másképp reagálnak az adott helyzetekben.

A mindennapi élet előbb-utóbb mindenkit megtanít arra, milyen hasznos, ha megbízunk tudatalattink intuitív üzeneteiben.

Bár a hullámok irányát nem tudjuk megváltoztatni, megtanulhatjuk meglovagolni őket.

A kihívások által tanulunk és fejlődünk; minden sorscsapás ajándékokat rejt.

Vajon azért vagyunk a földön, hogy a lehető legkönnyebb életet éljük, vagy azért, hogy megerősödjünk és bölcsebbé váljunk?