Mindannyian félünk attól, amit nem ismerünk.

Az apokalipszis nem a világvége, hanem csak az általunk ismert világnak a vége.

A fény erői gyógyítanak, védelmeznek és rendet visznek a világegyetembe. A sötétség erői épp ellenkezőleg... pusztulást és káoszt idéznek elő.

Az emberi agy a világ leggyorsabb számítógépe.

Minden lehetséges. Csak ami lehetetlen, az tovább tart.

A fájdalom hozzátartozik a fejlődéshez. Így tanulunk.

Valamennyien istenek vagyunk, mondta Buddha. Valamennyien tudunk mindent. Csak meg kell nyitnunk az elménket, hogy meghalljuk saját bölcsességünket.

A lángelme feltétel nélkül elfogadja a másik lángelmét.

A tudomány és a vallás nem ellensége egymásnak, hanem szövetségese: két különböző nyelven mondják el ugyanazt a történetet, a szimmetria és egyensúly történetét... a mennyország és a pokol, az éjszaka és a nappal, a meleg és a hideg, Isten és a Sátán történetét.

Néha hegyeket kell mozgatnunk, hogy megtaláljuk az igazságot.

A sajtó az anarchia jobbkeze.

Mutassatok bizonyítékot Isten létezésére, mondjátok. Én meg mondom, használjátok a távcsöveiteket, nézzetek rá az égboltra, és feleljetek: hát lehetséges az, hogy nincsen Isten?

A legveszélyesebb ellenség az, amelytől senki nem fél.

Nyilvánvalóan nem lehet a tudomány elfogulatlan művelője az az ember, aki mélyen hisz Istenben.

A világon minden hit koholmányokon alapul. Ez a hit meghatározása: elfogadni azt, amit igaznak gondolunk, de nem lehet bizonyítani.