Az ember akkor becsül meg dolgokat, ha keményen megdolgozik értük.

Az alacsony érzelmi intelligenciával bíró ember nem hallgat a megérzéseire, pontosabban csak a kiszámítható dolgokban érzi magát biztonságban. Ha valami váratlanul és nagy erővel tör rá az érzelmek szintjén, azt általában kiírja az agyából. Ezt hívják racionalizálásnak vagy okoskodásnak.

Ugyanazzal a tulajdonsággal okozhatsz magadnak jót is, rosszat is.

Tulajdonságaid nem a bűneidet jelentik.

Az emberi tulajdonság az emberi tulajdonság, és nem önmagában okozunk vele önmagunknak és másoknak kudarcokat meg fájdalmat, hanem azzal, ahogyan használjuk.

A fejlett intelligenciával bíró emberekkel való munka a legnehezebb, mert ők elképesztő ügyesen és okosan csapják be magukat.

Az önismeret valójában azt jelenti: emberként élni. Felismerni, hogy nincsenek pozitív és negatív tulajdonságok.

Az őszinteséget a legtöbb ember sértésnek fogja venni, mert fél attól, hogy szembenézzen egy csomó mindennel, amit ő csinál, vagy ami hiányzik belőle, és éppen ezért azt fogja mondani, hogy a másik egy szemét állat, aki őt megszívatta.

Látás kontra vakság azt jelenti: te látsz, és meg mersz küzdeni a félelmeiddel, legyőzve őket pedig megfelelő önbizalmad és önismereted lesz, mert nem hagytad magad.

Amikor valaki haragszik a másikra, nem a másikra haragszik. Azért haragszik, mert ő nem mer dönteni, és akármikor ránéz a másikra, eszébe jut a saját szerencsétlensége és gyávasága.

Az erőszakoskodás és a tanács között az a különbség, hogy a tanácsot kérik, az erőszakoskodást meg nem.

Mindig az új és váratlan szituációk mutatják meg az ember stabilitását, tehát azok a helyzetek, amikor kilép a komfortzónából.

Megszűnik a muszáj, a kell, a kötelesség, ehelyett lehetőségeid vannak. Lehetőséged van másként élni. Ez a szabadság.

A megmagyarázhatatlan eredetű feszültséget szorongásnak nevezzük. Bármi, aminek oka van, az csak feszültség, semmi több. Az egzisztenciális félelem nem szorongás, hanem feszültség, mert ha az egzisztenciális gondjaim rendeződnek, akkor elmúlik. Nem szorongás, csak feszkó. Tehát a depressziónál és a pánikbetegségnél soha nem találunk okot, a depresszív reakciónál és a pániknál viszont mindig van ok.

Minden életesemény, ami tudatlanságból megesett velem, szükségszerű volt. Nem bánok semmit sem, mindenre szükségem volt. Mindegyik vitt valamilyen irányba.