Nincs több szerelem, egyféle van, ezért a szerelmi állapot leírása a legtöbbször elkerülhetetlenül sablonos.
A lelket tökéletesen kiirtani még az ember se képes, pedig ennek a fajnak aztán van tehetsége a pusztításhoz, és a szorgalma se hiányzik.
A Halál kedves, kissé ütődött fickó. Ha találkozunk a krimóban, a zakógombomat csavargatva kérdezi: "Hogy vagyunk? Hogy vagyunk?"
Az akvárium sokkal rosszabb, mint a tévé. Végképp magányos leszel tőle. Csak ülsz az üveg előtt és bámulod a halakat.
A halál előtt, a halál előszobájában, vagy hogy mondjam, megváltozik az ember személyisége. Fura dolgokat művel, olyanokat, amit előtte sohasem tett volna.
Az érdekházasság előnye éppen az, ami a svédasztalé - nem tud kihűlni.
Irodalom. Szó és csend. Mint a víz: két hidrogén és egy oxigén. Sok csend, kevés szó.
A betű a szorgalom, a csend a tehetség.
Az irodalomban a tények szégyelljék magukat!
Az élet-farkas
a hibát mindig megtorolja
rögvest és gyorsan
mint a motolla
mert a siker
barátocskám
ápol és eltakar
mert az élet egy
párizs-dakar
hosszú nagyon
de azért
van eleje és van vége
mert ha már folyni kell
inkább folyjék a másik
vére.
Maguk fiatalok mindig sietnek valahová. Mintha volna az a hová!
Ami a tehetségemet illeti: rég nem táplálok illúziókat. Elmúltam már ötven, s jól tudom, hármas fölé író vagyok. Na jó, tudok alanyt és állítmányt egyeztetni, olykor találok egy-két meghökkentő jelzőt (mint vak tyúk szemet), néha összekócolom a szórendet, tisztában vagyok felütéssel, csúcsponttal, csattanóval - de mindez hiába, mert hiányzik belőlem a tűz, a képzelet lángolása, amit nem lehet megtanulni, erre születni kell.
A próza mindaddig rab volt, míg a sorokat végig kellett írni, fogoly madár: lapszéltől lapszélig. Nem mondom, kevéskét lehetett játszani: gyakori új bekezdések, párbeszéd, ez az... De ez is rabság volt, legfeljebb cifra rabság. Mióta a sorokat nem írom végig, hát tényleg szárnyalok...
Az igazi alkimista a gyomor, mely a gyógyszerből kiválasztja a testre hasznos anyagot. A laboratóriumi alkímia a tudomány gyomra, csináljunk a fémekből gyógyszert, arcanumot a betegségek ellen!
A halál vendéglátóipari szempontból csak kávészünet. Az Együttérzés fúvószenekar rágyújt egy szomorú nótára, s már hozzák is az újabb kört.