A felelősség vállalása nem csak önmagunkért, hanem másokért, az egyik legfontosabb megtanulandó feladatunk életünk során. Csakhogy ugyanilyen horderejű az is, hogy meglássuk, megérezzük, mikor lépjük át a láthatatlan határt, és mikor avatkozunk bele egy szerettünk életébe úgy, hogy azt már nagyon nem kellene.

Sokkal könnyebb lenne az életünk, ha tisztában lennénk azzal, hogy az, ahogyan mi létezünk, az a sok minden, ami fájdalmat vagy éppen örömöt okoz nekünk, a lelki sérüléseink, mind-mind egyedivé és mindenkitől különbözővé tesznek bennünket.

A sors az tudja, hogy a gyereknek mi az útja. Hagyni kell menni az álmai után, az álmai útján.