A nő világa hatalmas csapdarendszer, óriási játékterület, folyamatos kihívás, komoly életveszély.

Az emberek mosolyognak és nevetnek még a nyomornegyedekben is.

Vedd sorra a nőket, és az életed gombolyagát vissza tudod tekerni.

A nő az élet egyik legszebb virága. A fiúk számára repülés, zuhanás, virágzás, rohadás, boldogság és jeges zuhany. Farkasverem, pusztaság, kincsesbánya. Ez mind és még jóval több.

Néha akkora a csábítás, hogy az ember a legszebb feleség mellett is elgyengül.

A gyász miatt nem szabad szomorkodni, az életbe, a jövőbe kell kapaszkodni, még akkor is, ha egy hülye világ fenyeget: betegségek, szárazság, tornádók, árvizek, önmagára veszélyes emberiség...

Minden nő egy leopárdba oltott párducmacska, egy-egy szépségkirálynő.

Sok rossz történik, de a világnak mindig lesz egy-két olyan szeglete, ahová el lehet menekülni.

Érdemes közel lenni a földhöz, nem elfelejteni, hogy te is része vagy annak. Ha lehajolsz, esetleg megszúr egy tövis, ha átmégy a patakon, vizes, iszapos leszel. Nem baj, élsz.

A kimondott szavak díszei az embernek, és nem szabad gyorsan, kapkodva, rendetlenül kimondani őket, még akkor sem, ha az nagyon fontos.

Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok.
Én már nem leszek másik.
Matatni szeretek, álmodok
Egész kipusztulásig.

Belőlem valaki útra vált,
Útra a jobbik részem.
Kiment belőlem, itt hagyott
Csak úgy észrevétlen.

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
Dicsérő éneked én nem leszek.
Mi más is lehetnék: csak csönd neked.