Az "értelem" szónak csak az egyéni emberi élet szintjén van jelentése. A világmindenség létének nincs "értelme".

Minden megismerési folyamat homályos pontokon, félreértéseken, kerülőkön át jut el céljához.

A politika érdekcsoportok harca, és minden politikus a maga érdekcsoportjának érdekei szerint dönt.

Közösségbe születik az ember, a közösség ellenszolgáltatás nélkül megvéd, biztonságot ad. Ha egy páviáncsapat egy tagja összeseik a szavanna szélén, a társai a sorsára hagyják, a sakálok meg eltakarítják, hiszen a páviánhorda nem közösség. Ha egy ember esik össze a szavanna szélén, a többi ember a vállára veszi a csomagját, ha kell, őt magát is, és mindezért nincs fizetség. Ez közösség.

Létezik a szegénység kultúrája, és nem pénzt kell adni, hanem a kultúrát megváltoztatni, ami természetesen pénzbe kerül. Tanítani!

Erőszakkal is lehet sok jót tenni, csak az erőszak valahogy akkor is elszabadul, ha jóindulatból eredt.

Minden emberi gondolat hiedelemnek tekinthető. Csak a természettudománynak van meg az eszközkészlete arra, hogy e gondolatokat szembesítse a valósággal, és kiderítse, a hiedelem mögött tények húzódnak-e meg vagy csak alaptalan feltételezés.

Nem feltétlenül kell igaznak lennie egy elképzelésnek ahhoz, hogy abban a pillanatban jól magyarázza az ember tapasztalatait.

Kicsit olyan a kert, mint a szép zene, amelyet a Nap, ez az égi karmester vezényel. Tavasszal int, kibújnak a korai hagymások levelei és kelyhei, a színek szimfóniájának első taktusai, aztán következnek a zöld akkordok, az ezerféle különös levél a zöld minden árnyalatában, illeszkedve az örökzöldek tartós, mély tónusaihoz. Aztán ahogyan az idő múlik, a Nap egy-egy intésére felszikráznak a bokrok, nyílnak a virágok: fehérek, sárgák, kékek, lilák. Bomlanak a szép rózsák illatos szirmai. Nyáron formálódnak a gyümölcsök, ősszel roskadnak a fák, a bokrok a gazdag terméstől.

A logika segíthet elrendezni a természetről szerzett ismereteinket a fogalmi doménekben, de nem helyettesíthetik a megfigyelési és a kísérleti bizonyítékokat. Ezek hiányában az istenbizonyítékok csupán szofizmák, a hívőket szórakoztató okfejtések.

A gondolat, az értelmes, logikus okfejtés csak az egyik oldala az ember nyelvi tehetségének, mert érzelmeket is képesek vagyunk nyelvünkkel kifejezni. Az érzelmi állapot ritkán írható le, akár csak megközelítőleg is pontosan, pusztán gondolatokkal, de a költői kép, ha befogadóak vagyunk, bonyolult érzelmeket közvetíthet. Sejtéseket, vágyakat, állapotot.

Nemcsak azok a fajok pusztulnak el, amelyek békésen élnek környezetükkel, és alkalmatlanok a védekezésre az erőszakos betolakodók ellen, hanem azok is, amelyek mohóságukban képtelenek terjeszkedésüket szabályozni, képtelenek harmóniában élni másokkal. Kizárólag a fajok összekapcsolt rendszere életképes ezen a bolygón.

A művészet értékeit nem lehet előre racionálisan megtervezni, mint a mérnöki konstrukció esetében. Éppen a jó, a szép keresése és meghatározása folyamatában válik a társadalom fontos kommunikációs tervévé, ahol egy-egy nemzedék keresi és találja meg identitását, az élete értelmét. A művészettel az ember megélheti azt a vágyát, hogy a valóság mellett új világot teremtsen, de alkotásai nem taszítják káoszba a társadalmat.

Ha az előítéletek egyszer kialakulnak, visszacsinálni szinte lehetetlen.

A pénzt semmi sem szolgálja, csakis a pénz.