A jazz-zenészek úttörő módon keresgélnek, kutatnak, nem nyugszanak bele eredményeikbe. Megtartják a keresési vágyat a bonyolultság árán is. Ez a lényeg. Az sem számít, ha a külső megítélés éppen nem kedvező. A jazz-zenészek hangzásvilágukból kitesznek egy szimbolikus kalácsot az asztalra, és felkínálják megosztásra. Lehet, hogy nem mindenki kér ebből a kalácsból. Lehet, hogy készülnek rossz kalácsok is. De a megosztani való mindig ott van. Egyedin. A pillanat művészete előremutatón, újító szándékkal az adás, az elfogadás örömét akarja harmóniába hozni. Ez a cél.
