Életemben először érezhettem magam valódi gitárosnak. De nem volt szükségem arra, hogy ezt bárkinek elmondjam, vagy bebizonyítsam. Először is: egyedül voltam. A többiek eltűntek, olyannyira, hogy még a többi fogalma is értelmét vesztette. Csak én voltam, meg a gitár.
Minden, ami többé-kevésbé egy szerelmi kapcsolat kezdetével rokonítható, a pávák násztáncának képét ölti. Széttárják farkukat, kidüllesztik a mellüket (a hímek), riszálják a farkukat és hurrukolnak (a nőstények). Ettől mindenki randa lesz, meghülyül, faképnél hagyja a barátait (nőit), bárgyún vigyorog, szíre-szóra felnevet, végül egyáltalán semennyit se nevet.