Akármerre nézünk, szürkeség és jelentéktelenség vesz körbe. Még az is, ami szépen indul, hamar unalomba fullad, ebbe az emberi rítusba, ebbe az unalmas ritmusba, amit életnek neveznek.
Valahogy leküzdöttem magamban a másság gőgjét és büszkeségét, mert megértettem, hogy a gőg és a büszkeség, hiába jelent oltalmat azoknak, akik mások, gyászos oltalom.