Ahhoz hogy szeretni tudjunk, késznek kell lennünk elfogadni a magányt, a sajátunkat és a másikét. Szeretni azt jelenti, hogy azt mondjuk valakinek: igen, szeretlek olyannak, amilyen vagy. Még ha nem is felelsz meg álmaimnak és reményeimnek, nagyobb örömet jelent az, hogy létezel, mint az álmaim.
Akiből hiányzik a humor, abból hiányzik az alázat, hiányzik a tisztánlátás, hiányzik a könnyedség.
A lét egy koszfolt az űr végtelenjében, és minden létezés tisztátalan.
Megbocsátani annyi, mint már nem gyűlölni, lemondani a bosszúról.
A részvét rokonszenv a fájdalomban, vagy a szomorúságban.
A halál nem a legrosszabb. A legrosszabb a tartós szenvedés, a folytatódó iszonyat.
Minden ész egyetemes; minden bátorság egyedi. Minden ész névtelen; minden bátorság személyes. Ezért kell olykor bátorság a gondolkodáshoz, mint ahogy kell a szenvedéshez vagy a harchoz is: mert senki nem gondolkodhat helyettünk, se nem harcolhat helyettünk-, és mert az ész nem elég, az igazság nem elég, mert le kell győznünk magunkban mindazt, ami reszket vagy ellenáll, mindazt, ami inkább valami megnyugtató ábrándot vagy kényelmes hazugságot szeretne.