Sokszor azon is el kell gondolkoznunk, hogy valóban azt az ember szeretjük-e, vagy a másik fél szerelmére való vágy táplálja a szenvedélyünket, vagy egyszerűen a makacsságunk, hiúságunk, vagy mert így a legkényelmesebb.

Nem lehet egy másik ember a boldogságunk kulcsa, elsősorban mi magunk kell, hogy azok legyünk. Talán akkor, de csak akkor fogunk tudni igazán szeretni, szeretve adni.