Sajátos volt a némaság, a természetfölötti csönd, a szavak nélküli megértés, ami oly ritkán érinti meg az embereket: a fátyol föllebben, ismét leereszkedik, az ember nem emlékezik, mit látott, de tudja, hogy látott valamit, s hogy ettől fogva soha többé semmi nem lesz már úgy, mint annak előtte.

A háború kegyetlen és értelmetlen ostobaság, őrület, ami nem old meg és bizonyít be semmit - kivéve azt a régi, nagyon régi igazságot, hogy Isten mindig a túlerő oldalán áll.

Egy sötét úton botorkálunk, (de) nem szeretnénk örökre rajta maradni.

A világon nincsenek bátrak és gyávák, fiam! Csak bátrak vannak. Megszületni, élni, meghalni: ehhez már önmagában is elég bátorság kell. Mi, emberek, valamennyien bátrak vagyunk. És valamennyien félünk. Akit az emberek bátornak neveznek, az éppúgy bátor, és éppúgy fél, mint a többiek.