Az emlékek nagyjából ugyanazt a célt szolgálják, mint az álmok.
Az ember nem változtatja meg a természetét, hanem addig csűri-csavarja élményeit, míg ismét hozzá nem alakítja a természetéhez.
Kortársaink óriási többségét semmi más nem érdekli, csak ami az életvonalába illik, ami megerősíti az életsablonjait, eszméit, értékeit, előítéleteit.
Mit lát meg valaki, és miként látja meg, abban rejlik különleges sajátossága.
Azok, akiket embertársaik nem érdekelnek, a legnagyobb nehézségekkel küzdenek az életben, és a legnagyobb akadályt jelentik mások számára.
A legszebb ajándék, amit egy jó tündér egy gyermek bölcsőjébe tehet, azok a nehézségek, melyeket majd életében le kell küzdenie.
Embernek lenni annyit jelent, hogy kisebbrendűnek érzi magát, s emiatt állandóan saját magát igyekszik legyőzni.
Egyszerűbb az elvárások ellen küzdeni, mint felnőni hozzájuk.
Minden ember arra törekszik, hogy jelentőségre tegyen szert, de hiába, ha nem látjuk, hogy egész jelentőségünk annyi, amennyit másokért teszünk.