Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat.

Az ember egyetlen méltósága abban áll, hogy makacsul lázad a sorsa ellen.

Sohasem leszel boldog, ha továbbra is azt keresed, miből áll a boldogság. Sohasem fogsz élni, ha az élet értelmét keresed.

Aki volt háborúban, már nem is igen tudja, mi az, hogy halott. És egy halott ember nekünk csak akkor jelent valamit, ha láttuk, mint halottat, százmillió holttest, ha széthinted a történelemben, a képzelet füstje csupán.

Így van ez mindenkivel: az emberek megházasodnak, egy kicsit még szeretnek, dolgoznak. Addig dolgoznak, amíg elfelejtenek szeretni.

Ha a szánalom haszontalan, akkor belefáradunk.

Ezen a földön vannak ostorok és áldozatok, és... amennyire csak lehet, menekülnünk kell attól, hogy az ostorral tartsunk.

Hogy szentté legyen az ember, élnie kell.

Az emberekben több a csodálnivaló, mint a megvetnivaló.

Egy élet értelme, a művészet nem lehet más, mint hogy hozzájáruljon a minden emberben és a világban fellelhető szabadság és felelősség növeléséhez.

Ha az ember csak négy órát alszik, akkor nem érzelgős. Olyannak látja a dolgokat, amilyenek, az igazság szerint, a nevetséges és ocsmány igazság szerint.

A jövő iránti igazi nagylelkűség az, ha a jelenben adunk oda minden szükségeset.

Néha több bátorság kell az élethez, mint ahhoz, hogy végezzünk magunkkal.

Csak egyetlen igazán komoly filozófiai kérdés van: az öngyilkosság. Ha meg tudjuk ítélni, hogy érdemes-e leélni az életet, akkor választ is adtunk a filozófia alapkérdésére.

Ha az igazságot keresed, ne azt keresd, amire vágynál.