Nincs, ami az elutasításnál többet ártana az emberi szívnek.

Egy szerelem örök: amelyik nem teljesül be...

Sok nő leéli úgy az életét, hogy nem talál egy férfit, aki a belső értékeiért szeretné.

Bárki, aki arról beszél, egyedül a szerelem miatt érdemes élni, az nem szívott még eleget, vagy simán csak félrebeszél.

Még a legforróbb szerelem sem képes viszontszerelmet ébreszteni.

A szerelem olyan dolog, amiből kevesebb van, mint azt az emberek hinnék, s nagyon sajnálatos, ha egy alkalom jön és elmúlik anélkül, hogy bármi is történne.

Szeretni valakit, egyoldalú, mély imádattal, amely lepattan, és nem verődik vissza; óvatosan, törődve, csöndben szeretni, mindegy, mi a válasz, és csak szeretni tovább.

Valószínűleg csak azért érzek így, mert ő az a férfi, aki soha, de soha nem lehet az enyém. Ő a tiltott gyümölcs, és az ilyesmi a könyvekben, filmekben baromi romantikus, de a való életben nem más, mint színtiszta gyötrelem.

A szerelem ritka prímszám, kettőnkkel
elsőre nem tűnik oszthatónak.

Egyetlen első szerelem sem múlik el egy csapásra, különösen, ha az illető folyton ott van az orrod előtt, ám te mégsem érheted el.

A te szerelmed nem teremtheti meg bennem a boldogságot. Ha bennem nincs meg a boldogság csírája, hanem csak egy korhadó fadarab, azt te hiába öntözöd, hiába gondozod.

Csak egyetlen dolog kétségbeejtőbb, mint nem megtalálni a párunkat. A tény, hogy megtaláltuk, ám feltételezhető, hogy soha nem fogjuk ugyanazt jelenteni, mint ő nekünk.

Megyek utána, ahogy csak bírok, de mindig csak egyre nagyobb a távolság kettőnk között.

Mögé vettem a jegyet, nem érdekelt, mi
van a vásznon, csak azt néztem, miképp
vibrál haján a fény.

Ha az idő lenne a mindenem,
Az egészet csakis rád pazarolnám,
Minden egyes nap visszatekerném,
Ez az, amire egy széttört szív képes,
Unom már, hogy csak a semminek beszélek,
Melynek a csendje tart ébren.