A nehézségekből születnek a csodák.
Az élet mindig kivárja a válságot, hogy aztán a legcsodálatosabb oldaláról mutatkozzon meg.
Amikor az elménk és a bizonytalanságaink miatt jelentéktelennek érezzük magunkat, úgy tűnik, a testünk tényleg képes emlékeztetni minket rá, hogy mindannyiunkat csillagporból gyúrtak.
Amikor útvesztővé változik az addig biztonsággal járt terep, a kezdeti félelmek nyomában új útszakaszok és kijáratok kezdik el kínálni magukat. Olyanok, amelyek addig teljesen érdektelenek voltak.
A szenvedést nem kell készakarva keresni, de nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy kitörjünk a szürke hétköznapokból és megváltozzunk. A fájdalmat arannyá lehet változtatni.
Biztos veled is megesett:
a szomorúság úgy csap állon,
hogy a fény-kárpit szétreped
s az élet értelmetlen álom.
Mindig szerettem volna hinni abban, hogy csak azért történnek rossz dolgok, hogy ne történhessen még azoknál is rosszabb.
Tevékenykedni kell, hogy ne forduljon be az ember magába.
Ha egy férfi életében bármilyen okból is az a veszély fenyeget, hogy összekuszálódnak a szálak, három dologra van szüksége: egy nyugodt estére a kedvenc vendéglőjében, egy pohár vörösborra és egy jó barátra.
Mennyivel jobb érzés vigasztalni, mint vigaszt kapni!
A szív is, mint az élőfa, idővel minden sebet kiforr.
A halálon kívül mindent túl lehet élni.
A vigasznyújtás nem ugyanaz, mint a segítségnyújtás.
Most inkább örülök annak, hogy ismertelek téged, mintsem búslakodnék azon, hogy elveszítettelek.
Az egyet nem értés olyan, mint a vihar, de vihar után mindig kisüt a nap.