Tanuld meg, hogy saját bukásodból is győzelmet csinálj, ahogyan a nap is néha teljes ragyogásában felhő mögé bújik, hogy ne lássuk letűntét, és bizonytalanságban legyünk, vajon lement-e vagy sem.

A dolgoknak egyszer csak végük szakad. Mindennap, minden éjjel, télen, nyáron, a csókoknak, a szerelemnek. A bor is elfogy vacsora közben, a tányérok a mosogatóból, a benzin, akkor is, ha teletankoltál, a tűzifa, az élelem. Véget érnek a kezelések, a jó könyvek, a kávészünet, a pénztár előtt a sor, az elbeszélés, a rémálom. A harisnyák végül a fiókba kerülnek, a ruhák a szekrénybe. A bűnösök a börtönbe. Az iskola csengőszóval ér véget. Befejeződik a háború, a járvány, a vizsgaidőszak, a zene, ha felemeled a kezed a billentyűkről. Elfogy a cukor. Minden véget ér. Egy nap a világ is, talán.

A "volna" a világ egyik legalattomosabb élősködője, ugye tudod? Kirágja a lelked.

Lesüllyedni könnyű, felemelkedni nehéz,
hogy ha egyszer lent vagy, már mindenki lenéz.
Nem számít, hogy hogy jutsz le, a lényeg az, hogy lent vagy,
azt veszed csak észre, hogy a sok haver elhagy.

A tragédiáról tudni kell, hogy mindig hirtelen csap le, egy hurrikán erejével és haragjával.

Hogy lehet, hogy fogalmad sincs, mennyire fontos számodra valaki, amíg el nem veszítheted?

Ha a legértékesebb elvesztése ily könnyen pótolható mással, úgy a határozottságod az önfegyelmed talán nem is olyan nagyon csodálatra méltó.

Mért is voltam ilyen? Kábultság ez rajtam, vagy mi az ördög? Nem fognak az érzékeim? Mert mégiscsak különös, hogy így eleresztek valamit, ami már ott van a kezem közt. Hogy így eleresztem a madarat, mintha laza volnék, vagy nem volna jellem a szívemben.

Valamim elveszett: reményem egy üvegdarabja.
Hol a gyűrű? Be szomorú. Üres a foglalatja.
Hol van a szó, anyám szava? A messzeség felitta.
Hol van a szó, hol van a szó? Nincs, aki visszahozza.

Elenyészik, elhamvad, elporlad minden, és nem marad végül más, csak a szürkésfehér hamurétegek a mimóza virágján.

Ha a szerelem kicsúszik az ember ujjai közül, soha nem kaphatja vissza. Örökre elveszett. Az ember találhat új szerelmet, de soha nem ugyanazt.

Számít az, ki ellen veszítünk, ha egyszer veszítünk?

Aki száz meg száz dologba kezd,
egyetlen dolgot sem visz véghez.

A valóság soha nem ismétli meg önmagát. Soha nem nyerjük vissza ugyanazt a dolgot, amit egyszer elvesztettünk.

Nincs kínosabb, nincs elkedvetlenítőbb dolog, mint nap nap után követni, nap nap után számba venni, mennyi pusztult el belőlünk ismét.