Csodálatos, ahogy a sors az ember keze alá dolgozik, nem? Elénk küldi a megfelelő embert a megfelelő időben. Az apró nüánszok színes szálai gyönyörű szőttessé állnak össze - csak figyelni kell, és nyakon csípni a lehetőséget.
Vannak pillanatok, amikor az ember úgy érzi, hogy a véletlen szándékosan a kárunkra keveri a kártyákat, jóllehet, ha a dolgok mélyére ásunk, rádöbbenhetünk, hogy a legtöbb esetben szó sincs véletlenről. Valaki keveri a kártyákat, az igaz, csak éppen nem a véletlen.
Időnként szükséges erősen fogni a kormányt, és vinni egyértelműen egy irányba a csónakot, időnként meg jó elengedni az irányítást és hagyni, hogy a víz egyik vagy másik partra sodorjon. Mert azt is lehet élvezni, amikor jönnek sorra a véletlenek.
A "véletlen" az, amikor Isten úgy dönt, hogy névtelen kíván maradni.
Hát nem különös, hogy egy esemény épp azért következik be, mert senki sem feltételezi a bekövetkezését?
Az, hogy valami soha nem történt meg korábban, még nem jelenti azt, hogy soha nem is történhet meg.
A világban a véletlen uralkodik és éppen ezért van benne rend és törvény, ami a véletlenek tömegéből a valószínűségeknek megfelelően bontakozik ki.
A legjobb dolgok mindig így érkeznek, máshonnan és máskor, mint ahogy az ember remélné.
Az életünk tervszerű véletlenek sorozata.
A véletlen nem irányítója, csak útjelzője a sorsnak.
Egy hajszál választja el a véletlent a sorstól, de ha az ember átlépi azt a határt, nincs visszaút.
Ha valakit keresel, úgysem találod meg. Ha valakivel nem akarsz összefutni, biztosan szembejön és észre is vesz.
A világot a véletlenek irányítják, és nem szabad túl sokat agyalni ezen, különben az ember teljesen becsavarodik.
Én nem értettem meg a világot. Próbáltam megtanulni a törvényszerűségeket, de a világ folyton rögtönöz, döntő szerepet enged a véletlennek.
Életünk során elég egyetlen véletlen, hogy összehozzon minket, és a szívünk egy pillanatra egyszerre dobbanjon.