Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok

Néma barátod, rabszolgád vagyok,

Alázatos és bizalmas barát,

Aki nem kér semmit, csak néz és imád,

És nem akar lenni, csak általad,

Csak árnyéka annak, ami vagy.

Kicsim, ne haragudj, csak azért nem szeretlek most még jobban, mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.

Az emberek a sötétben mihez kezdenek

Volt egy kis lámpásom, de az is elveszett

Kinyújtom a kezem, hátha te is azt teszed

Együtt akarok lenni a sötétben veled.

Én azt hiszem, nem a szememmel imádlak,
Az tudja, hogy hibád mily rengeteg;
Szívemnek jó, mit néma társa megvet,
A látvány ellenére az szeret.

Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted.