Az én egyedüli vallásom a szerelem, melynek hitágazata kebledben van.

Legmélyebb szerelmem néma: csak mintha egy kicsi szúnyog zümmögne a füledbe, míg alszol, - ha nem akarsz felébredni és engem észrevenni, meg fog csípni...

Csak két hónapja ismerlek,
de ha összeadnánk a perceket, amikor hiányoztál,
abból egy évszak is kijönne.
Ezt egyszer hajnalban, részegen,
egy aluljáró lépcsőjén ülve meg is írtam neked,
először felkiáltójellel a végén,
de azt töröltem inkább,
nehogy felébresszen.

A születés senkit sem tesz fontossá. Te azonban fontos voltál nekem, amikor találkoztunk.

Szeretlek én, mint harmat azt a kelyhet,
Mit hűvös-vizű rét hajadba rejtett,
Szeretlek én, mint fészkét a madár,
S elfáradt lelkem hozzád visszajár.

Állig a tóban
állsz s nevetsz.
Irigylem a
víz minden cseppjét.

Még tudok szeretni, ez isteni szikra
Megvan még szívemben.
Még tudnék örülni, boldog lenni véled
Forró szerelemben.

Kiraktalak a szívemben a képernyőre,
és az összes ikonom eltűnt tőle.
Nézlek egymagam - közben vívódom.
Légy a jelszavam! Légy a PIN-kódom!

A legjobb dolog vagy, ami valaha velem történt. Remélem, egy nap majd azt mondhatom, az egyik legjobb, de egyelőre csak te vagy.

Szeretem, hogy fenekestül felforgattad az életemet, és miután mindezt megtapasztaltam veled, többé nem tudnék nélküled élni.

A tiéd vagyok, örökké a tiéd. És amikor a világegyetem utolsó csillaga kihuny, akkor is a tiéd leszek.

Amit irántad érzek, arra nincsenek szavak. Az ábécé rövid hozzá, nincs elég betű.

A bölcsek szerint csak az őrültek rohannak a végzetükbe,
De én megállíthatatlanul beléd szerettem.

Egy turista ma is készített olyan fényképet,
amin elsétálok a háttérben.
Nemsoká hazaviszi,
és egy másik országban, egy másik időzónában,
egy másik kontinensen megmutatja
a családjának, az ismerőseinek,
és számomra teljesen idegen emberek
egy ismeretlen nyelven egy olyan fotóról fognak beszélni,
amin épp rád gondolok.

Olyan vagy, mint a víz: elszáradok nélküled.