Egy alapítvány meglehetősen bonyolult dolog. Az efféle egyesület hivatalosan a legkevésbé érdekelt annak az ügynek a megoldásában, amelyet képvisel. Próbálom szemléltetni. Képzeljen el egy egyesületet, amely a szegényekkel foglalkozik. Nos, a látszólagos ellentmondás abban rejlik, hogy ha csökken a szegények száma, akkor csorbul az egyesület létjogosultsága. Más szóval, minél jobban végzi a munkáját, annál jobban megássa a saját sírját. Ugyanígy van ez a háború ellen küzdő alapítvány esetében is. A béke a saját halálát jelentené.
A nagyvállalat olyan valami, ami nemcsak a munkádat, de a lelkedet is akarja.
A gyermekek szívén keresztül lehet eljutni a szülők pénztárcájához.
Az elmúlt harminc év gazdasági csodája tulajdonképpen töméntelen, a "kisemberek" szintjén létrejött csodából áll össze.
Az utánzatjelenség a mai kínai társadalom szövetének gyulladása. A gyulladás egyrészről küzd a baktériumokkal, másrészről duzzanatot, gennyet, fekélyt és halált okozhat.
Jegyezd meg a vevőket! Vésd az agyadba a szokásaikat és a gyengéiket! Az emlékezet a trafikos tőkéje.
A régi tőzsdei bölcsesség: "Venni kell, ha dörögnek az ágyúk, eladni, ha lágy hegedű hangja szól" mára már érvényét vesztette. Hiszen amit már mindenki tud, az a tőzsdén többé nem számít bölcsességnek.
A tőzsde nem tudomány, hanem művészet. Miként a festészetben, úgy a tőzsdén is érzékkel kell rendelkezni a szürrealizmus iránt. Még akkor is, ha a világot fejtetőre állítva ábrázolja. És nem ezrek csodálják az effajta szürreális képeket?
Az üzlet olyan, mint egy isten. Mindenki imádja, de senki sem érti.
A művészet a XX. század második felében elveszítette a titkát. Napjaink művésze azonnali és teljes elismerést vár, gyors fizetséget azért, ami a lelkében zajlik.
Teljesen nyilvánvaló, hogy minden művészetnek az a célja - hacsak nem "fogyasztásra", eladásra szánják, mint egy árucikket -, hogy a művész megmagyarázza önmagának és környezetének, miért él az ember, mi létének értelme.
Végső soron a multinacionális vállalatok, a bankok, a nagyvállalatok és a részvényesek határozzák meg, hogy merrefelé tart a világ.
A konkurencia élénkíti az üzletet. Egyesek csak akkor veszik észre, mit akarnak, amikor már nem lehet az övék.
Sose az a lényeg, hogy milyen valami, hanem hogy tudnak-e róla.
A rossz cégeket tönkreteszi a válság. A jó cégek túlélik. A kiváló cégek jobban teljesítenek általa.