Az utazni, az nem kilométeróra.
A megérkezni, az nem üres benzintartály.

Az óceán veszélyes és az ott dúló vihar rettenetes. De ez az akadály sem elegendő ok parton maradni.

Legyenek útjaid hepehupásak, kanyargósak, elhagyatottak és veszélyesek, de vezessenek el a legnagyobb csodákhoz. Hegyeid nyújtózzanak fel a fellegek fölé.

A rettenetes vadon valójában nem is rettenetes, csupán az utazó képzeletében válik azzá.

Az emberek annyit jönnek-mennek a világban, hogy a dolgaik gyakran elvesznek.

Egyszer az életben minden embernek meg kellene tapasztalnia a vadonbeli, egészséges élet unalmas magányát, mindenkinek éreznie kellene, milyen az, ha csakis önmagára számíthat, mert csak így ismerhetjük meg valódi, rejtett energiáinkat.

A turizmus a gazdasági fölemelkedés kulcsa.

Minden magasság vonzó, mennek is,
akik csak tudnak. Mászunk egyre feljebb.
Elfogy az erdő, el zuzmók, mohák:
kopár gerinc mered a lelkeseknek.

Az utazás a bolondok paradicsoma.

Hány ember van, aki egész életében utazik? A többségük sosem tudja meg, hogy hiába volt minden! Hogy a sok utazás semmit sem rontott vagy javított rajtuk. A másik ember meg ki sem mozdul a lakásából, mégis többet fog fel a világból.

Az utazás nemcsak az elmét csiszolja, hanem időnként azzal a következménnyel jár, hogy az ember furcsa ismeretségekre tesz szert.

Minden útnak, még a tévútnak is, van egy olyan rejtett úti célja, aminek az utazó nincs tudatában.

A zarándok olyan utazó, akinek az úti célja szellemi-spirituális.

Egy értelmes ember képes arra, hogy átálljon a fogadó ország tempójára. Ha folyamatosan lázadunk, és a megváltoztathatatlant akarjuk megváltoztatni, a saját utazásunkat tesszük tönkre. Ennek semmi értelme: inkább élvezzük azt, ha egy másik kultúrába csöppentünk, és engedjük, hogy az elringasson lassú, vagy éppen felgyorsult életével, különös illataival, zajaival.

Az utazás lényege a környezetváltozás, ám vannak, akik nem tudják átlépni saját küszöbüket.