Elképesztő mértékben felgyorsult a világ, és egyre kevesebb idő jut egymásra. Az ünnepek valódi megünneplése, a valahova tartozás együttes élménye, a közös étkezések, a közös programok, ezek lassan kikopnak az ünnep fogalomköréből. Egész egyszerűen nincs ezekre idő. Ez tehát ennek az időszaknak a legnagyobb kihívása: időt tölteni azokkal az emberekkel, akik fontosak, és azokkal a dolgokkal, amelyek értékesek - hangsúlyozva, hogy nem anyagi értelemben.

Az ünnepek közösségszervező ereje lenyűgöz, de az az ásító nihil, agresszió vagy testi-lelki letaglózottság is erős benyomás, ami utánuk marad.

Nem az a lényeg, hogy hatalmas ajándék legyen. Lehet olyan is persze, de csak akkor, ha az illetőnek tényleg szüksége van rá, ha örül neki, ha meglepjük vele. Ha látjuk azt, hogy nem az fut át az agyán, hopp, még egy zokni.

Az ajándék csak akkor vétetik szívesen, ha kedves, s csak akkor kedves, ha az illető egyén szükségeinek vagy kívánalmainak felel meg.

Amilyen örömet szerezhetünk egy ajándékkal, oly sértő és rossz hatást idézhetünk elő vele. Az ajándék adásra önzéstelenség, tapintat, gyöngédség és ítélőtehetség szük­ségeltetik.

Az ajándéknak nincs ára, illetlenség kérdezősködni felőle, lebecsülni vagy kérkedni értékével.

Hűs ünnepi ének
illan szájról szívre.
S talál utat
szívről szív öblébe.

Pünkösd napján az embereknek ott a helyük, ahol a szívük.

Édes testvér, azt kivánom:
Lengjen körül sok szép álom,
S mit megér az álmodó,
Hadd kövesse szebb való!

Az ajándék kézzel fogható szimbólum, mely azt fejezi ki, hogy társunk gondolt ránk. Nem az ára számít; az adja értékét, hogy a szeretetet jelképezi.

A "magasztos eszmék" nagyon szépek, de csak ünnepeken, az ember hétköznap nem szeret díszben járni. A rendkívüliség nagy lelki feszültségét nem lehet állandóan kibírni, a föld vonzóereje visszahúz a nyugalom és kényelem szürkeségébe.

Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?

A társadalom gazdagsága a lakodalmakra, nemzeti ünnepekre pazarolt költségekkel fordítottan arányos.

A vallás azok számára létesítette az ünnepeket, akiknek az élete egyébként csak hétköznapokból állna.

Halloween van, és ezt az ünnepet a kitaszítottaknak, a beilleszkedni nem akaróknak és a bolondoknak találták ki, mindazoknak, akik sehova sem tartoznak.