Munkánk érése alkalmából tartózkodnunk kell mindentől, ami másra terelheti figyelmünket: politika, irodalom, zene, társadalmi élet stb. Még a filozófiával való foglalkozás is luxusnak tekintendő és csak annyiban tolerálható, hogy a gondolkodó képességet fejleszti.

Amikor az ember a tudományban szaporítja az ismereteit, előbb-utóbb mindig akad valamilyen melléktermék, amely általában hasznára van az emberiségnek.

Nem azok az emberek viszik előre a világot, akik elkenik az ellentmondásokat, hanem akik föltárják.

Modern világban élünk. Nincs szükségem nagy bicepszre ahhoz, hogy meg tudjam húzni a ravaszt.

Az én kardom a tudomány, az én pajzsom a munka.

Nem a gyorsaság a legfontosabb a tudományos létben. Az elkötelezettség, az érdeklődés, az akarat valamit igazán megtudni és megérteni.

Az alkotás folyamata szakadatlan munka: állandó sikertelen kísérletezés; a megdőlő hipotézisek elnyelik valamennyi alkotó erőfeszítés kilencvenkilenc százalékát és csak nagy ritkán váltja fel őket rövid ideig tartó siker. Ez a siker olyan, mint az arany morzsája az átmosott homok tonnái után.

Egyáltalán nem vagyok vallásos; ateista vagyok - és helytelenítem, amikor vallásos értelmet próbálnak tulajdonítani a tudománynak.

A legtöbb tudományos kutatás mindössze továbbfejleszti meglévő tudásunkat. Nagyon kis része a tudománynak az, ami alapvetően újat hoz, ami "bolondságos" tudomány. Bár a legtöbb szokatlan ötlet sohasem valósul meg, de ami igen, az nagy ugrást jelent az emberiség fejlődésében.

A felismerések a történelemben nem a keresésnek, hanem a véletlennek az eredményei. Vagyis, ha valamit egy irányban keresnek, akkor egy másikban találják meg. És minél többen mennek egy bizonyos irányba, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a dolog kudarccal végződik, mert ott biztosan nem lehet megtalálni. Ez a kutatás logikája.

A tudomány irányítja a világot, a művészet pedig lakhatóvá teszi.

Azt, hogy oda mennek, ahol nem járt még ember, hogy olyan tájakat látnak, amelyeket még szem nem látott - ezek nemcsak a romantikus utazók vágyai voltak, hanem azoké az embereké is, akik a nagybetűs Természettudományt szolgálták az emberi ismeretek bővítésével.

A tudomány velejében mindvégig megmaradt művészetnek, és úgy hiszem, magvát tekintve a tudomány mindig filozófia is.

A tudomány sosem tökéletes, mindig nyitott a másnapra, a másnapi felfedezésre, amivel majd kibővítik vagy korrigálják a tévedéseit. A művészet azonban mindig zárt marad, tehát valamilyen értelemben kívül tud maradni az időn; mert Bach olyan tökéletes, hogy azt soha senki nem fogja tudni felülmúlni.

A tudomány mindent megkérdőjelez, saját magát is, és állandóan újra ellenőrzi a saját eredményeit.