Mit jelent manapság embernek lenni? Mit tekintünk valódi értéknek önmagunkkal kapcsolatban? Mi különböztet meg bennünket a gépektől és más létformáktól? Mi az, amit mások értékelnek bennünk, olyannyira, hogy még munkát is ajánlanak nekünk? Bármit is felelünk e kérdésekre egy adott pillanatban, egyértelmű, hogy a technológia térnyerésével folyamatosan módosulnak a válaszaink.

Az élet jobbára értelmét veszti, ha az a sorsunk, hogy ostobán meredünk az ultraintelligens gépekre, ahogy számunkra érthető babanyelven igyekeznek leírni egyre lenyűgözőbb felfedezéseiket.

A tudomány a tudás és megértés, míg az irodalom és művészet a szépség és tapasztalatszerzés terét igyekszik tágítani.

Az általános mesterséges intelligencia igazi veszélye nem a rosszindulat, hanem a kompetencia. Egy szuperintelligens MI kimagasló teljesítményt nyújthat céljainak elérésében, ám ha ezek a célok történetesen nem esnek egybe a mieinkkel, nagy bajban leszünk.

Mi, emberek, először felfedeztük, hogyan másolhatunk le gépekkel természetes folyamatokat, és szelet, villámlást meg lovakat helyettesítő munkagépeket készítettünk magunknak. Aztán fokozatosan rájöttünk, hogy gép az a test is, amelyben élünk. Az idegsejtek felfedezésével pedig halványulni kezdett a határ test és elme között. Olyan gépek következtek, amelyek nemcsak izomerőben, de gondolkodásban is felülmúlnak minket. Saját magunk megismerésével párhuzamosan talán egyre elavultabbak leszünk.

A kutató egyénisége hasonló mértékben határozza meg a pályáját, mint egy művészé az övét.

Mi természetkutatók szűnni nem akaró nagy harcot vívunk az ismeretlennel. Velünk, gyenge emberekkel szemben ott áll a természet, a végtelen tér, a végtelen idő. Mi feltesszük neki a kérdéseinket... A válasz nem emberi nyelven van megfogalmazva. Megpróbáljuk így is, megpróbáljuk úgy is értelmezni. Sok kérdést teszünk fel, sokra kapunk választ. A megfejtettnek vélt válaszok mozaiktömegét azután igyekszünk összerakni valamilyen reálisan összeillő képpé. Tudjuk, hogy a sok-sok mozaikból végül a kép minden részlete kitelik. Csak éppen azt nem tudjuk sohasem előre, hogy milyen hát az a kép.

Mi társadalomtudósok nem vagyunk különösen jó leveli békák, prognózisaink ritkán válnak be.

A tudósok mind testvérek.

A tudomány olyan, mint valami határok nélküli nemzet.

Ha egy tudós eredményesen akar munkálkodni szakterületén, tanulmányoznia kell a szomszédos tudományokat is.

Érdekes több dologgal foglalkozni; ez izgalmasabbá teszi az életet, és saját kutatási területünkön is hasznunkra lehet.

Csak a szabad, kíváncsiság által vezérelt témaválasztásból származik igazi innováció.

A tudományos kutatáshoz elsősorban szerencse kell.

Hajlamosak vagyunk előbb elkészíteni az eszközöket, és csak később belegondolni a társadalmi következményekbe.