A tudomány elsődleges célja, hogy igazságra, méghozzá új igazságra találjon. Ez a kutatás annál eredményesebb, minél inkább arra irányul, hogy az igazságot önmagáért keresse, függetlenül esetleges gyakorlati hasznától és felhasználhatóságától.

A tudós feladata nemcsak az, hogy a maga tudományát művelje, de ott kell tartania tekintetét az államélet horizontján és segédkezet kell nyújtania a politikusnak problémái felismeréséhez és megoldásához.

Nekem mint tudósnak, három és csak három feladatom van: először tudni, másodszor alkalmazni, harmadszor magyarázni. Ha mi többet értünk meg, ezt kihasználjuk arra, hogy több eszközt hozzunk létre, és megmagyarázzuk, hogy ezeknek az eszközöknek milyen a hatásuk, akkor mi, mint tudósok, a felelősségünknek eleget tettünk.

Sok minden van, amit még nem értünk, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem létezik tudományos magyarázat, amit egy megfelelően kigondolt és megvalósított jövőbeni kísérlet felfedhet előttünk.

Tévedés volna azt hinni, hogy a feladatok megoldása pusztán az értelem dolga. Az elhatározásnak és az érzelmeknek is fontos szerepük van. Ernyedt akarat és álmos beletörődés abba, hogy csak kell valamicskét csinálni, talán elég ahhoz, hogy egy sablonos iskolafeladatot megoldjunk. De ahhoz, hogy komoly tudományos problémában eredményt érjünk el, olyan elhatározásra van szükség, mely évekig tartó fáradtságos munkán és keserű csalódásokon is át tud segíteni.

Aki égető probléma előtt nem izzik a lelkesedéstől; aki nem érzi ilyenkor erejének szárnyalását; aki a várva várt fiat lux ünnepélyes pillanatának közeledtére nem érzi a gyönyör meghatódottságát, az hagyja ott a tudományos kutatást, mert a természet nem pazarolja kedvezéseit a hidegvérűekre.

A végső határ mindig feltüzelte az ember képzeletét, de mi élünk először olyan korban, amikor az emberiség valóra váltotta az álmot, és kilépett a világűrbe; a jövő útján megtett egy millimétert a végtelen felé.

Talán furcsán hangzik az, hogy a tudós ugyanúgy a teljes személyiségével vesz részt az alkotásban, mint a művész, ám ezen a téren a tudós és a szakember között körülbelül olyan a viszony, mint a művész és az iparos között.

A tudománynak a világ megismerésében, a tudományos orvoslásnak pedig a gyógyításban nincs alternatívája.

Az emberiség fejlődéséért teljes mértékben a természettudomány, nem pedig a morál, a vallás vagy a filozófia felelős.

A tudomány ugyan nem a valós világ tökéletes képe, de mankót tud adni az ebben való tájékozódásra.

A tudós csak a könyvtár módja, hogy egy másik könyvtárat hozzon létre.

A tudósok nagyon ambiciózus személyiségek, tele versenyszellemmel. Ha úgy gondolnák, hogy a filozófia a segítségükre lehet, megtanulnák és használnák. De nem teszik...

A technológia hatalmat ad az életnek, hogy soha nem látott módon felvirágoztassa vagy éppen elpusztítsa önmagát.

Az agy kvarkokból és elektronokból áll, amelyek úgy rendeződnek el, hogy egy erős számítógépet alkossanak, és nincs olyan fizikai törvény, amely megakadályozná, hogy még intelligensebb kvarktömböket hozzunk létre.