Elvehetik tőlünk az otthonunkat, az értékeinket. A családunkat. Az életünket. Elűzhetnek bennünket, ahogy eddig még sosem sikerült. Megalázhatnak, megfoszthatnak emberi mivoltunktól. De a gondolatainkat nem vehetik el. A tehetségünket nem vehetik el. Nem vehetik el a tudásunkat, az emlékeinket, az elménket.

Az intelligencia az emlékezés és a felejtés okos keverékét kívánja meg.

Kizárólag az evolúció tudja, hogy a "rossz" valóban rossz-e.

A sikeres számítógépes keresés titka a megfelelő kérdésfeltevés. Pontos kérdés hiányában a világ összes adatához való hozzáférésnek sem volt semmi haszna.

A bizonyosság kegyetlen állapot. Korlátozza a lehetőségeinket és elzár minket a valós világtól.

Van elég gondolat. Nem kell újakat szülni. Inkább tisztítsuk meg a meglévőket! Sok vadon termő ötletfoszlány ellentmondást eredményez, és kételyeket teremt. A kétely káoszhoz vezet, a káosz anarchiához.

A megszerzett tudás képessé tesz arra, hogy lehetséges megoldásokat találj ki a nehéz helyzetek esetén, és eleve meggátol abban, hogy rossz döntéseket hozz.

A műveltség alászálló dolog, mindig csak süllyed és ebben a legmeglepőbb, hogy mindig van hová.

Tulajdonképpen akkor tudunk csak, ha keveset tudunk; a tudással nő a kétely.

Könnyebben bocsátjuk meg valakinek a tudatlanságát, mint azt, hogy mindent jobban tud.

Ha kellőképpen hosszú ideig élünk, rádöbbenünk, hogy később minden bizonyított tényt megcáfolnak, majd ismét bebizonyítanak.

Okos ember nem követ el csekély balgaságot.

A munka igazi jutalma tudás és erény.

Az ember minden igazi értékét szükségszerűen s mindig maga szerzi, s amit az ember szerez, az eleven tulajdon, amely nem függ az uralkodó hatalom, a tömeg, a forradalmak kénye-kedvétől, a tűz, vihar, bankbukások veszélyétől, hanem örökké megújhodik az ember végső leheletéig.

A felnőtt embert börtönbe zárja a tudatossága. Mihelyest csak egyszer is hatásosan beszélt vagy cselekedett, már fogoly, akit százak és százak rokonszenve vagy gyűlölete őriz, s akiknek érzelmeit neki ezentúl mindig fontolóra kell vennie.