A tehetség ott rejlik mindenkiben. Van, akiből megfejthetetlen okokból kitör, van, akiből ki kell piszkálni, van, akiben soha nem nyilvánul meg.

A tehetség valójában jól irányított szorgalom.

Azért kedvelik annyira az emberek a "tehetség" szót, mert, amint a boldogtalanok szeretik a sorsot és a körülményeket okolni, úgy a sikertelenség nevezhető tehetséghiánynak, mások irigylésre méltó sikeressége pedig a tőlük független tehetséggel magyarázható. Könnyebb beismerni, hogy sajnos nem vagyunk tehetségesek - erről szüleink tehetnek -, mint bevallani, hogy igazság szerint mindig is lusták voltunk küzdeni.

A tehetség eléggé megfoghatatlan dolog, inkább csak egy hatásos kifejezés arra, amit se mérni, se megmagyarázni nem tudunk.

A tehetség kevés. A jelentős eredményt felmutatóknál a tehetség lelkesedéssel és kemény munkára való képességgel párosul.

Igazából nem tudhatod, hogy tehetséges vagy-e, mert a saját agyaddal nem mérheted fel a saját agyadat. Szóval a saját agyad észjárása nem jó arra, hogy felmérd, hogy a többi agy észjárásától mekkora a különbsége észjárásban, tehát ami az agyadnak az alapállapot, az nem tudja megállapítani, hogy az alapállapota hol áll a többi agy alapállapotához képest. Az agyad te vagy. Nem gondolkodhatsz az agyadról. Kivéve, ha agybiológus vagy.

Mindennek a tehetség az origója.

A tehetségről csak részben mondhatjuk azt, hogy istenadta. A másik része csakis attól függ, mennyire tudunk tanulni egymástól.

A kemény munka legyőzi a tehetséget, ha a tehetség nem dolgozik elég keményen.

Tehetséges gyerekek nagyjából egyenletesen elosztva születnek a társadalomban, de jelenleg csak egy kis részüknek van esélye arra, hogy egyáltalán bárkinek eszébe jusson a környezetükben, hogy ők tehetségesek.

Nem az győz, aki a legtöbb tehetséggel rendelkezik, hanem az, aki tudja, hogyan kell tehetségét használni!

A kreatív egyének keresik a káoszt, hogy felfedezhessenek minden elképzelhető zugot a tudat határain túl, a bensőjükből és a környezetükből eredő irracionális erőket követve.

Semmi sem általánosabb, mint a tehetséggel megáldott sikertelen ember. Állj tovább mihamarabb, mielőtt még meggondolnád magad.

Amikor a verseny és a győzelem olyannyira fontossá válik, veszélyes dolog számunkra tehetségesnek lenni, mert így az életünk kiegyensúlyozatlan lesz. Ha valamilyen sportot túlságosan is versenyszellemben űzünk, ez gyakran egész életre szóló sérülésekhez vezet.

Annyi tehetséges embert ismerek, akinek a kisujjában van minden. Aztán mégsem jut sokra, mert nem elég szomjas, hogy uralja a világot.