A Természet nem késik ránk húzni a pártunk rabruháját. Egyszerre csak valamennyiünk arca, alakja egyformává válik, s lassankint megannyian megkapjuk a jó vén szamár arckifejezését.

Magukkal és másokkal megférő népek
a jég hátán is
gazdagon élnek.
Erőszakos hatalmak
a föld ingyen gyümölcsei közt is
éhezve, rettegve nyomorognak.

Egy jó politikusnak tudnia kell a cél érdekében hazudni, kompromisszumot kötni, simulni, de ugyanakkor könyörtelennek is tudnia kell lenni.

A politika olyasmi, mint a pókháló: minél jobban szeretne megszabadulni tőle az ember, annál jobban belebonyolódik.

Az ember számára nem a társadalom a legfontosabb, hanem az ember maga. Ha az ember rosszul érzi magát, mi értelmét látja a legideálisabb társadalomnak is?

Amikor összefog a nép, az emberek hangja a fénynél is tovább terjed, a testük melege pedig messzebbre jut a hangnál.

Ha a világ beteg, forradalomra van szüksége, hasonlóan ahhoz, hogy amikor a test beteg, a gyulladás segíthet.

Az emberi közösség sokkal többet tud ma, mint amennyit az őskori hordák tudtak. Egyéni szinten azonban az ősi gyűjtögetők voltak minden idők legműveltebb és legképzettebb emberei.

Könnyű elfogadni, hogy az emberek "feljebbvalókra" és "közrendűekre" osztása csupán a képzelet szüleménye. Csakhogy az is mítosz, hogy minden ember egyenlő. Milyen értelemben egyenlők egymással az emberek? Létezik olyan objektív, az emberi képzeleten kívüli valóság, amelyben tényleg egyenlők vagyunk?

A 18. században Mária Antónia francia királyné állítólag azt tanácsolta az éhező tömegeknek, hogy ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot. A mai szegények szóról szóra követik ezt a javaslatot. Miközben Beverly Hills gazdag lakosai párolt tofut esznek fejes salátával és quinoával, a nyomornegyedek és gettók szegényei keksszel, chipsszel, hamburgerrel és pizzával tömik magukat.

Moszkvában megjelent a Békekonferencia üléstermében egy küldöttség, és hatalmas nyaláb papirosokat hozott. Háromszázezer olyan kubai ember aláírását hozták, akik egy éve még nem tudtak írni.

A tudatlan emberek azt hiszik, azért jöttünk a világra, hogy harcoljunk, háborúzzunk, párosodjunk, és utódokat nemzzünk. Nem! Az a mi feladatunk, hogy gyarapítsuk a tudásunkat. Ezért jöttünk a világra.

Nem mindenki születik szabadnak és egyenlőnek, ahogy azt az Alkotmány mondja, de mindenkit egyformává idomítanak. Ha mindenki hasonmása a másiknak, akkor mindenki boldog, megelégedett, akkor nincs többé kiváló, akitől félni kell, vagy akihez a másikat mérni lehet.

A buta tömeg béget, az okos egyén kritizál.

Nem mi használjuk a kütyüinket, hanem azok minket. Úgy élünk, ahogy parancsolnak nekünk.