Az a kérdés, barátom, hogy tényleg annyi seggfej van-e a világon, mint amennyit az ember gondol, vagy a seggfejek nagyobb hatással vannak a többiekre, mint a jó emberek, és ezért tűnik nagyobbnak a számuk, mint valójában?
Mindannyian bíbelődünk a vallási, családi vagy akár közösségi hagyományainkkal, mert azt gondoljuk, hogy azok tartanak bennünket életben. De a világ változik. Bizonyos hagyományok megszűnnek, kikopnak és jönnek helyettük újak.
A természet kevert génállományra törekszik, hogy erős, egészséges utódaink szülessenek. Két, nagymértékben különböző genetikai állománnyal rendelkező személy gyermekénél a gének előnyös keveredése várható. Az eltérő génállomány egyik jele lehet a különböző bőrszín. És ebben még egy politikai üzenet is rejlik: a bőr nem ismeri a rasszizmust, mi több, genetikailag ösztönösen a változatos inputot keresi.
A nép életében nincsenek átmenetek. A nép az egyik pillanatban még némán eszi a szart, kibontja a csillogó sztaniolpapírból, és nyeli békésen, egyik kakát a másik után, de a másik pillanatban már belezőkéssel őrjöng. Nincs sárga jelzés, csak piros meg zöld.
Nincs a forradalomnak nagyobb ellensége a boldogságnál.
Az az ország vagy rendszer, ahol megingott a munka becsülete, és sem a törvény, sem a jó ízlés nem tudja helyreállítani, az nem sokáig tarthatja magát.
A politikában elég, ha ismerik a neved, akkor is, ha ez a név fabatkát sem ér.
Kiszaladt a vér ereinkből
S most az utcákon nyargal végig.
Ime, eljöttek a gyárkémények
Szikrát lehelő arkangyalai,
Hogy visszavívják a pokoltól
Ádámot és Évát.
Százszor tüntettek. Mindig, csak mindig hiába.
Amikor valakire azt mondjuk, hogy "más", "kevesebb", "közülük való" vagy "különb náluk", az a címkézés a megfelelő feltételek mellett rövid úton nagy pusztításhoz vezet.
Senki se menjen sehová, ahová nem viheti magával társadalma, barátai egész körét - nem testileg értve, hanem légkörét. Új társaságában is meg kell óvnia rendes szellemi magatartását s mindennapi társaihoz való reális viszonyát, mert különben a legvidámabb körben is árva lesz, és megfosztva érzi magát legjobb sugaraitól.
A technológiától való félelem olyan, mint egy járvány, mint amikor vírusok grasszálnak. A digitális átalakulás ellenzői, ha tehetnék, a levegőbe repítenének valamennyiünket, nem is szólva a vallásos indíttatású gyilkos fantáziákról, mert természetesen azzal is gyanúsítanak bennünket, hogy istent játszunk. A probléma az, hogy az ember csak azt tudja megvédeni, amivel intellektuálisan azonosul. Márpedig nem állnak minden utcasarkon mesterfokozatú informatikus végzettségű tengerészgyalogosok.
A Vízcsepp minden élet, minden új keletkezését jelképezi. A vízben alakulnak ki az első bonyolult kötések, azokból szerveződnek meg az első sejtek, minden abból keletkezik. Nézzen meg mikroszkópban egy vízcseppet, s egy egész univerzumot fog látni. És még valamit megpillanthat, ami a mi veszekedő, protekcionista struktúrákba széthulló világtársadalmunkból szemlátomást hiányzik: az átláthatóságot.
Néhány főúr vadászterületet akar ebből az országból. Vigyázzanak, mert ha így dolgoznak, a vadak fognak vadászni.
Az ember félénk és mentegetőző természetű. Már nem jár-kél emelt fővel. Nem meri kimondani: "Én ezt gondolom" vagy: "Én vagyok" - hanem ehelyett mindjárt valaki mást idéz.