Aki elesik, mihamarabb keljen fel, és menjen tovább a dolgára!

A magány és az elszigeteltség (a kettő nem ugyanaz) hatására a végén gonosz és pletykás lesz az ember. De minden pillanatban gátat kell vetni önmagunkban a gonoszságnak és a rágalomnak.

Szemet hunysz a dolgok felett, amiket nem szerettél volna látni, de a szíved elől nem rejtheted el az érzéseket, amiket nem szeretnél érezni.

Célozz magasra és üss övön alul.

Tanulj bűnbánatot. Nézz szembe a saját vétkeiddel és feloldozást nyersz. Ilyen egyszerű az egész.

Soha nem szerencsés, ha az ember védekező alapállásból közelít a nőkhöz. Akkor olyannak fogják látni, amilyen képet önmagáról sugall - és meg is érdemli!

Nyisd ki a szemed, és vedd észre a mindent átható félelmet, kétségbeesést, kapzsiságot és erőszakot! Lásd meg az elképzelhetetlen méreteket öltő, förtelmes kegyetlenséget és szenvedést, amit az emberek egymásra és a bolygó más élőlényeire zúdítanak! Nem kell elítélned, csak figyeld meg.

Én egy olyan választ keresek, amelyet egyelőre nem találok sehol. Miután tucatnyi bölcselkedő könyvet elolvastam, egyértelművé vált számomra, hogy nem megyek velük semmire. Miközben olvastam, hatottak rám, de amint becsuktam a könyvet, el is múlt a hatásuk. Csak mondatok, szavak, amelyek olyan ideális világot mutatnak be, amilyen egész egyszerűen nem létezik. Még annak sem, aki kitalálta őket.

Légy tehát szerény, de csak önmagadra - a véleményedre ne légy szerény!

Ha az ember igazán rossz hírt kap, akkor leghelyesebb, ha hagyja, hogy leülepedjen a rendszerében, és jól felszívódjon, mielőtt valamit kezdene vele.

Gondolataidat ne másítsd soha meg.
Maradj állhatatos a jóban.
Véghez vinni és beteljesíteni akármit,
akárcsak egy távoli szerelmet
annyi, mint egyívű hidat emelni a Van és a Nincs között.

Ne hagyd, hogy megszédítsen a csillogás - inkább légy tisztában az erősségeiddel.

Szólj mindig igazat, azaz nevezd árpának az árpát, víznek a vizet, és a lehető legkevesebbet beszélj olyasmiről, ami láthatatlan és megfoghatatlan.

Ahogy a legjobb bort kortyolja az ember, úgy éld az életed, különben elmúlik, mielőtt megízlelnéd.

A kételkedéshez való jogunk a tudomány korai időszakában a tekintély elleni harcból született. Mélyreható és ádáz harc volt ez: legyen szabad kérdeznünk - legyen szabad kételkednünk - hadd legyünk bizonytalanok. Szerintem fontos, hogy ne felejtsük el ezt a küzdelmet, mert akkor esetleg azt is elveszíthetjük, amit megnyertünk.