Elképesztő, milyen értéktelennek látszik az élet, ha nincsen kiről gondoskodnod.

Ha egyik kezeddel Isten kezét fogod, másikkal gyermekedét, nincs határa annak, hogy gyermeked milyen messzire juthat!

Az igazi, hazugságmentes családi életben szülő és gyermeke között olyan barátság fejlődik ki, amilyen az élet semmiféle más viszonylatában meg nem terem. Ezt a barátságot az évek el nem koptatják; ellenkezőleg, egyre nemesebbé patinázzák. Ennek a barátságnak semmi köze sincs a tisztelethez és hálához; nincsenek hideg szertartásai és unott kötelezettségei, hanem eleven kötelék az, amely mindkét félnek a szívében gyökerezik.

Ha tanácsot kellene adnom egy fiatalembernek, hogy miként legyen sikeres, azt mondanám neki, hogy szerezzen be egy jó apát és anyát.

A legtöbben nincsenek tudatában, hogy a gyermekeiket elvakultan imádó típusba tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a szülők szemében a saját lurkóik nem csupán a világ legédesebb teremtései, hanem arról is meg vannak győződve, hogy ez mások számára is nyilvánvaló.

Szerintem a testem az enyém, meg a gondolatok, amik a fejemben vannak. De a sejtjeim az ő sejtjeiből vannak, úgyhogy emiatt inkább az övé vagyok. És amikor elmondom neki, mit gondolok, és ő is elmondja, hogy ő mit gondol, a gondolataink átugranak az egymás fejébe, mint amikor a kék zsírkrétára rászínezünk a sárgával, és zöld lesz belőle.

Használj ki minden percet, amit gyermekeddel tölthetsz, és ha bosszús, vagy fáradt vagy, arra gondolj, a vele töltött idő a legértékesebb. Ezekből a pillanatokból táplálkozik a kapcsolatotok és később az emlékeitek is.

Az embergyerekek a legelesettebbek a világon. Teljesen védtelenül születnek meg, de ösztönösen tudják, hogy a körülöttük lévő felnőtteknek szeretniük kell őket, különben nem tudnának megfelelő módon gondoskodni róluk. Nem elég etetni és ruházni őket. Gépek is életben tudnának tartani egy csecsemőt, ám akkor nem fejlődhetne ki benne az intelligencia és a kedvesség, és tényleg különös teremtmény válna belőle. Mindehhez úgy jut hozzá, hogy szülei gyengéden gondoskodnak róla, énekelgetnek neki, beszélgetnek vele, ringatják, csiklandozzák, szeretgetik: ettől a baba megtelik életerővel, és úgy dönt, hogy az élet szép. Ebben a szituációban testi-lelki szükségletei egyaránt kielégítésre lelnek, emellett egy alapvető felismerésre is jut: "Biztonságban vagyok és szeretnek". És ezt örökre magával fogja vinni.

Ha kedvesen bánnak veled, kedvessé válsz, ha érzékenyen bánnak veled, empatikus leszel, ha őszintén bánnak veled, őszinte leszel.

Kicsi lányunk az egész életére kiható nyugalmat abból a nyugalomból és gondoskodásból tanulja meg, amelyet élete első hónapjaiban és éveiben kap tőlünk.

Az emberekkel való bánás egyike a legfontosabb dolgoknak, amelynek megtanulásában segítségére lehetünk a gyerekeinknek. Semmi más nem befolyásolja ennyire jövőbeli boldogságukat és az életben elért sikereiket.

Az anyaság magában hordoz egyfajta természetes bánatot is: a gyerekeid kirepülnek a nagyvilágba. De minél jobban neveled őket, annál tovább juthatnak. És a távolság ellenére is, a szeretetben nevelt gyerekek egyre közelebb és közelebb kerülnek az anyjukhoz. A te helyed ott van a szívükben, ezért mindig olyan lesz, mintha ott lennél mellettük.

Hadd mondjam el, mi a véleményem a gyerekekről! Bennük van a küszködés, már amikor megérkeznek. És amikor a kezünkben tartjuk ezeket a tökéletes kis gyermekeket, nem az a feladatunk, hogy azt mondjuk, "Nézzétek csak meg, hát nem tökéletes? Az a feladatom, hogy ilyen tökéletes maradjon; hogy ötödikesen bekerüljön a teniszcsapatba, és hetedikesen meg egyből az egyetemre." Nem ez a feladatunk, hanem az, hogy rájuk nézzünk, és azt mondjuk, "Figyelj csak! Tökéletlen vagy, és küszködnöd kell majd, de érdemes vagy a szeretetre és a valakihez tartozásra." Ez a feladatunk. Mutassatok nekem egy így felnevelt generációt, és egyből vége lesz a ma ismert gondoknak!

Az apák szemszögéből manapság a következőképpen festenek a dolgok - nekünk egyszerűen meg kell küzdenünk azért a jogért, hogy apák lehessünk. A világ mintha nem akarná, hogy szülők legyünk. Inkább szeretné, ha későig az irodában dolgoznánk. Valaki más fogja tehát gyermekünket megtanítani arra, hogyan rúgjon a labdába, hogyan zongorázzon, és miként bízzon meg magában. Elég, ha jóravaló férfiakhoz illően mi fizetjük ki a számlákat.

Rendjén való, ha naponta egyszer vagy kétszer nem bizonyulunk népszerűnek gyermekeink körében! Ha sok időt töltünk velük, és azt jól ki is használjuk, ha messzemenően gondoskodunk róluk, és mindenben részt veszünk velük kapcsolatban, akkor a jóakarat úgy halmozódik, mint pénz a bankban.